Hetikiadás, 1938. január-december
1938-07-06 / 27 [1524]
tr Bbatrix u folytatásc i ./ 4 oldal. A szépséges királyné tágra nyilt szelel bámulta a diákot, akinek öntudatos és uri magát art ásából hiányzott a szolgai alázatosság. - lovas hadnagy Kinizsi uram seregében - világosította lel az ura, majd intett a dalosnak: - Másikat ha dnagy! - Akinek ellopták a szivét, Akinek ellopták mindenét, Jártában-keltében nincs nyugta, Keresi,ki tőle ellopta A szivét,mindenét... A tiszta csengő hang nég ott bujkált a márványoszlopok között, amikor a király suttogva fordította olaszra a virágeneket. - Gyönyörül lelkendezett a menyecske, -líogtanulqk magyarul én is. Az urak Megéljenezték érte.De János püspök felállt. - A. virrasztó elkiáltotta az éjfélt.Agi TUS tibi Domine gratias ... elmondta az asztali imdáságot, azután búcsúzkodni kezdtek.Ki_ki szerencsét kívánt az uj párnak.Amikor a királyné Bonfini kézcsókját fogadta, megint csak ráncba szaladt a gond alabástrom tisztaságú homlokán... Már bent volt az uj pár a csodálatosan szép-ágyasházban,amikor izgatott beszélgetés szűrődött be'a vastag fal iszonyegén. - Király-ur ónkkal kell beszélnem. - lihegte valaki.-ne ellenkezzél öcsém,en úgyis bemegyek hozzá. A király széthúzta a függönyt.Csapzott hajú,fáradt fórfiarcon táncolt a gyertya fénye. - Köszönt lek nagyuram, kosz önt lek nagyasszonyom! - biccentette meg fejét a jövevény. - Isten hozott Dóczi Ferenc! - nyújtotta feléje kezét a király felvidulva. - Mi hírrel jöttél Sábácból? - Királyom.bocsánatodat kérem,hogy így törtem rád ágyasházad küszöbén.Öt lé dőlt ki alatt a?", két nap alatt, mégsem tudtam hamarabb érkezni .Tönkre vertük a törököt.Jó ezret levágtunk az öcsé iviel, két dandárnyit meg rabul ojtottunk. Királyával egyonló férfiként beszélt,de az olasz menyecske előtt sár féltórdre ereszkedett. - Szépséges királyné asszonyunk - fordította latinra a szót - nászajándékul fogadd el tőlünk végvári vitézektől ezt a négy lófarkas,félholdas török kopját .Tűzd oda a nyoszolyád végébe és ha ránézel, jusson eszéébe,hogy magyarok vigyázzák az álmodat... A kemény kaptány megcsókolta a parányi kozot :A meglepett király még szóhoz sea jutott,amikor eltűnt a szőnyeg hasadókában, A nápolyi királyleány pedig odasimult a hatalmas magyar király szőlős melléhez.iícm tudott szólni,de a szeme ragyogása és odaadó szemérmessége mindent elárult. -Te vagy álmaid dicsőséges királya... d , - Harilatos tubarózsám... /HX /
