Hetikiadás, 1938. január-december
1938-06-28 / 26 [1524]
Peng a kasza. 1938.június 28. Aki látta az aratást, sohasem tudja el feleitemi, egyben azt is megérti ,miért ragaszkodik a mgyar annyira a földhöz? Sok szé esett már arról, hogy a kétkezi munkásnak melyik a legnehezebb kenyérkeresése: a gyári-e,vagy pedig a'mezőgazdaságban való robotolás? Akinek kételyei vannak, nézze meg az aratást. Aratni látástél vakulásig lehet t ahogyan az ősi nagyar regula mondja. A magyar föld felett ballagó nap perzselő sugarai nem egyszer afrikai hóségf el árasztanak el mindent,akkora meleg sugárzik le a felhőtlen égről,hogy özönséges városlaké ember nem tudna naponta neu egyszer 18 érát is dolgozni.' A legnagyobb megerőltetést,k tartást,szívósságot és lelket követeli az aratás. A világháború utáni legszomorúbb időben,amikor a mai csonka haza egyes részeit is megszálló idegen seregek lepték el,egy szerecsen csapat kivetődött a határba,ahol tágrenyilt szemmel bámulta.mit csinál a nagyar arató? Akácfák enyhüléstadó árnyékában szemlélődtek a feketcbőrtt katonák^akik olyan földön szüle ttok, ahol a mi éghajlatunk átlagos nyári melege hűvös ősznek, vagy szeszélyes tavasznak felelne megnézték egy óra,két óra,majd fél napig tartó szakaletlan ámulással a magyar aratét,közben IE gy csvVopekben folydogált rólak a. verejték,bár nyugodtan üldögéltek az árnyékban .ügy kora délután, amikor legfülledtebb a levegő .nyugtalanság szállta meg az idegeneket és közelebbről meg nem határozható babonás félelem telepedett rájuk. A francia-tiszt is észrevette emberein a nagy változást és iparkodott megnyugtatni őket .Nagy nehezen elhitette velük,hogy azok a szakadatlanul dolgozó,hajladozó ós ráadásul még éneklő alakok éppen olyan hus-vér emberek,mint raguk. A derék főkötő katonák ekkor odaoldálogtak a marokszedő lányok,kötéltorité gyerkek ós gépiesen kaszáló férfiak köze. Csóválták a fejüket és visszahúzódtak az árnyékba. De az egyszerű ember ösztöne annyira erős volt bennük,hogy ezitán a legnagyobb tisztelettől nézték a magyar töldmivost. A munka nemesítő és csodá^atotkeltó varázsa ogészen átalakította a vad harcosokat,akiket pedig nem azért hoztok ide messze hazájukból,hogy tisztelői,sőt barátai legyenek a ma gyárnak. ;z az egy példa is beszédesen bizonyitia.hogy mekkora elsimeróst vált ki az idegenből az a nem mindennapi megérő ltot és, amelyet általában aratásnak szoktak mondani,do a legritkább esetben gondolnak arrfi f hogy mekkora testilelki erőt követel az a látszatra dalos,serény ós nem is minden arcon verejtéke os munk.a.amely sirba vinne más,közönséges halandót. A magyar földmives ugy arat,mintha ősi szertatrást végezne,Nem tanította a legénnyé vált fiút senki sem arra.hogyan markolja meg a kaszát, a marokszedő leány is csak az anyjától leshetto el azt a virágszál-szerü haj1 adózást,de az sem lehetetlen,hogy veleszületett örökségképpen dolgozik: tudja,hogy ettől függ egész családjának a jóléte. A hajnali szürkület ós holdvilágos derengés mankában találja a engyar aratót,aki százféle okot talál,amikor csendesebb iramra figyelmeztetik. Kipereg az érett szem a kaiászból,nankelto előtt nincs olyan meleg, napszállt a után meg jobban esik az aratás - t ilyuií'ól-kéroen forgatja a szót,de közb n losi az eget és kéri az Istent,hogy küldjö esek"le a selGg perzselő napsugarat,mert anélkül nem lehet teljes az áldás. Nincs a világnak még egy népe.amely ennyire eggyé vált volna a fii Idjévol,ennyire beleilleszkedett volna a természet rendjébe,mint a magyar. 3z az oka annak is,hogy hiába vetődik el'bárhová, hiába nsgy különbül a sorsa, mint idehaza volt,még sincs nyugovása. Hivja az a titokzatos hang t amely ott bujkál a. "Occsirta dalában, 'a kasza suhanó pengősében és a marokszedő leány sohasem csüggedő nótájában. Akik szeretnők tudományosan gondolkozni és beszélni, erre mondják azt,hogy: hazaszeretet. TTG/Hav. - -----
