Hetikiadás, 1938. január-december

1938-01-19 / 3 [1524]

ORSZÁGOS iwfcÁR Füstös Gábor. Irta:Kisigmándy Gáza. Egy zimankós feburári nap lopta bele az élet zajába és szerető karok között felejtette. Ugyanaznap kelepelt a g^lya a tiszttartó ék háza felett is. A parádéskocsis és'a tiszttartó fia együtt neveikedett fel. Zömök, villogószemü emberkék voltak. Az egyik szőke, a másik meg olyan fekete,mintha messze napkeleten ringott volna ősei bölcseié. Fedig csak a székelywér Ütot ki a kis Gáboron,aki valósággal árnyékként követte a tekintetes úrfit, így szólítgatta a legnagyobb tisztelette^hasztalsn rosszalkodtak együttiasztalan faragták ugyanan ak az osztálynak a nyikorgó padját, a másik csak tekintetes úrfi maradt. Amikor azután a tekintetes úrfit bevitték a barátok iskolájába,hetekig nem trlulta helyét a szilenciumos kongó foly^s^kon. Nem volt mellette lényének egyik fele. Hanem Füstös Gábor is valósággal tuskomorságba esett. Ugy lóg

r

".tta

<

'busa fejét,hogy kis hijján rálépett. *"sc,

ját orrára. így ballagtak a n

r

nok és megsokasodtak hónapokká, amikor végre a karácsonyi szünetben kezetífoghhittak. De r-z ajkakon nem tudott kifordulni a szó,Cs"k nézték egymást. ' Csodálatos megértés és szeretet fejlődött ki közöttük. Havonta irog-ttak egymásnak és amiRor Gábor elvégezte az ismétlő iskolát is ,megirta,hoay az öreg tekintetes ur betette a. füreszmalomb° inasnak. - Igencsak nagy a por - panaszolta - ugy :egfekszi a mellemet,hogy szusszantani is alig tuaok.Na de csak lesz valahogyan... Három év pergett le az örökkévalóság soha nem fáradó homokóráján. - Kocsis lettem! - ujjongott Gábor levele.- Igáskocsis vagyok, de leszek még egyéb is, ha megsegit az Isten, Nem álltam a génét. Ha jószággal baj lódba tik az ember,miért mérgelődjék zsiros , kormos,halott masinával..? Nem adnám ezt a két lovat száz motorért se!... így teregette ki a lelkét nagy-gimnazi sta kenyerespajtása előtt,sőt rá egy észten dőre, húshagyókedd után nyíltan legirta azt is, bögy a bálban nagyon belegabalyodott Faragóék Zsuzsikájába. - Nem tudom, a tekintetes ujfLjronzudott-e már igy leányhoz. Nekem nincs nyugovásom miatta... Az bátorit.hogy Zsuzsika is joszivvel van hozzám.., "A tekintetes úrfi meg nyugtait a, nogy neki is hevssebbai dobos? a szive,ha rágondol egy aranyhajú leányra,de szép csendesen hozz-'fűzte: ráérünk mi még Gábor erre. Fiatalok vagyunk. Majd elérkezik mindennek az ideje. Hát elérkezett! Lent a bosnyák hegyek között eldürdült az a pisztoly jaminek négy Keserves esztendeig ágyúdörgés és halálos hörgés lett a visszhangja. A két kenyeres pajtás egy napon vonult be katonának.Gábort ne gsirátta Faragóék Zsuzsikája,de a tekintetes úrfi utá.: csak jó édesanyja törölgette a szemét. Gábor jo két hónapnál előbb ismerte meg a galiciai dombokat, mert az úrfi a tiszti iskolában tanulta . a magasabb haditudományt. Kanem amikor kinn a Szeret partján összetalálkoztak,megfátyolosodott a szemük. A legény c.:ak állt mereven,mialatt az önkéntes tizedes ur nem törődve semmivel meg öleíre. - Tudatom a tekintetes asszonnyal - irta haza a majorba Gábor -hogy megérkezett a tekintetes úrfi. Ne tessék aggódni, vigyázok rá... Amikor zászlós lett az úrfi,maga. mellé vette Gábort. Nem volt akkor boldogabb ember az egész hadosztályban. - Azért nem fogadtam el a csillagot - irta az apjának - mert tudtam,hogy szükség lesz rám,mint tiszti szolgára. /Folyt.köv,/