Hetikiadás, 1938. január-december
1938-05-18 / 20 [1524]
80.szám. .Tűzharcosok* , 'í jjjA A világháború utolsó hónapjaiban az országveszejtő szájtépő osUrhében az volt a jelszó,hogy meg elkövetkezik az az idő.amikor szégyenkezve fogja letagadni mindenki azokat a hónapokat ,vagy éveket,amíg kint a lövészárokban^védte a hazát ós tett eleget hazafias kötelezettségének.Sajnos.majdnem megértük ezt az arcpirító szégyent,mert. a forradalom csahosai hátul lanuló és rombolást lihegő alattomos munkája nem volt olyan fárasztó,hogy futotta volna erejükből az ezer éves ország sírjának megásásáia .Amíg a négyéves vérözönben kifulladt és nyugalomra vágyó igazi katona pihegve kereste a meleg családi otthon sok-sok keserves harctéri éjszakán sóvárgott melegét és puha kényelmét,addig ezek a gyáva cinkosok elvégezték pokoli munkájukat. Kibeszéltek a fegyvert a fárfikezekből.Megszeditették a legkövetkezetesebben gondolkodó főt is azzal az amerikai maszlaggal,hogy a népek és nemzetek egyenjogúak,nem lehet egyiket sem értelemnélküli baromként átterelni egyik hatalom fenha-ósága alól a másikba.ha pedig nem tudják eldönteni valamelyik földdarab hovatartozását,akkor tiszta népszavazás lesz az iránydó. Az anyagilag és lelkileg kimerült központi hatalmak még bírták volna a harcot legalább addig,amig az ellenség,ha lett volna bátorságuk csirájában elfojtani ezt az alattomos és gyáva nemzetközi szellemmel telitett bandát.de a nyugati műveltség mázával bevont intézkedések irtóztak a keményebb be avatkozások tói. A hadügyminiszter az országháza előtt jelentette ki,hogy nem akar több katonát látni.Ilyen előzmények után azon sem lehet valami naf yon csodálkozni,hogy Szent István birodalmának nagyobb felébe ugy jöhetett e az ellenség .hogy - Erdély kivételével - a puskáját is alig kellett elsütnie. Kabult sápunkban hittünk a megejtő szónak és amikor feldarabolták hazánkat .még mindig reménykedtünk az igazság diadalában.Csalódtunk.A fegyverét elhányt Is szétszéledt nemiek nem volt súlya a győztesek feltétlen akaratát kifejező és megvalósító béke tárgyaláson. Szétszaggatták az országot,ebek harmincadiává vált ez a tökéletes politikai és gazdasági salamint földrajzi egység,holott a tapasztalat azt mutatta,hogy csak a legkisebb gerinc és valamicske ero fitogtatása már megtorpantokta a tuisó tábort.Igy senyvedtünk és pusztultunk két évtizedig,amikor végre kezdtünk lábra kapni. Az ország fővárosában május 15-ikén olyan megmozdulás ejtette ámulatba a csendes elernyedésben hivő kishitűeket,amire nem számítoltak.Felvonultak hosszú,zárt sorban,fegyelmezetten azok az öreg katonák,akik huszonnégy esztendővel ezelőtt felvirágozott vonaton,ragyogó szemmel,ifjú lelkesedéssel és dalos ajakkal mentek ki a világ legtávolabbi részein levő harcterekre,akik fogyatékosabb felszer élésükkel, silányabb ellátásukkal és alig felényi létszámukkal is állták a harcot,egyenlőnek mutatkoztak a túlerővel,amit leginkább az bizonyi t.hogy a forradalom kirobbanásakor mindenütt mélyen bent az ellenség földjén álltak. _ Ezek a deresieiü.de ifjú lelkű meglett kom férfiak,akik már nem egyszer néztek szemközt a halállal,akik egész férfit kívánó válságos órákban sziklaszilárdan megmaradtak kirendelt hely ükön, most oda álltak a világ ele . és kemény,ellentmondást nem tűrő szóval dörgik a megkótyagosodott if ju fülek- be és örökbékén rágódó terméketlen szóplelkek csendes szobájába,hogy itt vagyunk és nclkülünk nem lehet többé az országban ugy politizálni,hogy ne vetnének számot velünk. ' • . . Az ország veszejtő szájténŐ csürhe vert hadként húzódik vissza odújába,mert megint becsülete lett annak,aki kint a lövészárkok poklában,vagy a hadihajók és repülőgépek iszonya cos harcaiban teljesítette nemzetével szemben kötelességét.Nagy-nagy megnyugvással veheti tudomásul mindenki,hogy ezek a komoly férfiak ekkora erővel és ilyen nemzethü fegyelemmel mutatkoznak megint a nyilvánosság előtt,mert amig ezen: a ' ! vén csontokyigy fel tudnak vonulni, „ ^ addig ezen a földön nem lehet felfordulást_csinalni. au / JU
