Hetikiadás, 1938. január-december

1938-04-27 / 17 [1524]

"Istvánka" folytatása. Felkelt,hogy megkeresse a vén dajkát.A nevelő azonban előbb beszélni akart az egyszerű asszonnyal. -"istvánka - szólt utána - gyere esak vissza.Ma szép idő van Megnézzük az alsó majorban a kis csikókat. Kocsin megyünk .Ha akars z, lovagol?- • hat s z is... Még ez a kecsegtető ajánlat sem tudta legyőzni a fiu kiváncs is ágát. - Jó,kimehetünk,de előbb megkeresem Balog nénit... Az öreg dajka azonban lent volt a majorban a leányánál és igy Istv'nka tsak évek múlva tudta összeszedegetni azokat az adatokat,amelyekből már nagy gimnazista korában összeállithathatta azt a koraőszi tragédiát. Három emberi elet volt az áldozat.Az uraság, a felesége és a .reményi elaniir.sser'eiffi^^káaságiwirhüJ^Akinsk .. pisztolya háromszor dördült el és csak Balogné riaat futása mentette meg a jóly ásgyérmeket... Rettentő omiékeliácv marcangolták.Amióta először állt szülei sir ja előtt, ezóta senki sem hallotta a kacagás át, amióta pedig tisztán látta e családjára szakadt végzetet,élő-halottként jött-ment az emberek között. •' - Mi jé» lehetne még »z embernek,ha. már az édesanyja csókjára se emlékszik*•'•••2 ~ rágódott benne szüntelen ? mardosó fájdalom. Éppen kiszolgálta éz önként esi évét, amikor kitört a világháború. A fergeteges gorodoki hus zár rohamban ott vitézkedett az első sorban,de amikor összegyülekezett a rettentően megritkult csapat,Tanyás **ajdu István zászlóst hasztalan keresték.Csak a lova száguldozott lobogó farokkal, lengő sörénnyél az égő házak fáklyafényével rőtté festett galiciai éjszakában. .. Légoltalom. Amikor a négy éves háború után elkábulva a rettentő vér-én egyéb veszteségektől a magyarság kezéből kibeszélték a fegyvert, azzal száditették, hogy uj korszak kezdődik, amelyben nem kell már gondolni sem a háborúra. Minden ország szövetségese és barátja lesz a másiknak a Népszövetségnek nevezett alakulatban, amelynek egyetlen gondjául aát jelöltők meg, hogy őrködjék az örök béke felett. Talán mi voltunk a legyőzött szerencsétlenek között az egyetlek, akik valamelyest elhittük ezeket a megejtő szavakat. Mi voltunk az egyedüliek, akik lemondunk fegyveres erőnkről, akik szélnek eresztettük a világhírű és soksok dicsőségben kipróbált hadseregünket, mert biztunk abban, hogy valóban béke lesz. Csak mi voltunk ilyen gyermekdedek, mert közben a többi állig felfegyverkezett. Amit az emberi ész'csak ki tud agyalni a másik rontására s elveszejtésóre, azt mind előállították és készen tartják, hogy alkalomadtán kipróbálják. Mi csak most kezdünk ugy-ahogy nekikészülődni, hogy mégse legyünk silány ós könnyen lenyelhető falat, de abban a még 1918-ban belónkbeszélt nagy békehangulatban elfelejtkeztünk azokról a legelemibb kötelezettségekről, melyekkel tartozunk önmagunk és hozzátartozóink irányában. Különösen a légi veszedelem borzalmassagait kell csökkentenünk azokkal az intézkedésekkel, amelyekre a Légoltalmi Liga oktat ki mindenkit akar varosban, községben vagy tanyán lakik. : • =,'• . , A spanyol és kinai háború most is folyó harcai egyaránt azt mutatják, hogy bűnös könnyelműség, ha nem törődünk jövőnkkel, holott nem is nagy erőfeszitéssel egészen kielégítő védelemről tudnánk gondoskodni.