Hetikiadás, 1937. január-december

1937-03-24 / 12 [1523]

Zúgnak a harangok. Zugnak a harangok. A langyos tavaszi szellővel együtt lopják bele mindnyájunk lelkébe a jobb és boldogabb élet csiráját, a ró 1 támadásba vetett reményt.Ahol magyar él akár a város forgatagában,akár a falu vagy az elszórt tanyák csendes egyhangúságában,mindénütt ugyanez az érzés feszül bennünk. Ha belenézünk a lelkünkbe:.,ha olvasni akarunk és tudunk ' az egyszerű ember nyilt tekintetében,vagy a többet látott és tanult városi polgár szavait ku-r tat juk,mindben ugyanaz a kiirthatatlan sóvárgás lappang ,vagy követelőzik. Tudjuk es érezzük,hogy tartósan nem maradhatunk jelenlegi állapotunkban. A mi nemzetünk nem érdemel ilyen göröngyös megalázó utat.Méltatlan sorsunkat nem akarjuk és nem is tudjuk tovább viselni.Kern hánytorgat juk fel,hogy mit tett a magyar ezerév^vér zivataros küzdelmeiben Európáért,csak azt szeretnénk a könnyen felejtő nagy nemzetek szeme elé tartani,hogy 1919-ben is mi állítottuk meg a vörös veszedelem pusztítását,amikor nagy lendülettel éppen nekivágott a világ jelenlegi sorsát intéző napnyugati nagyhatalmak birodalmába vezető útnak.Éppen igy tavaszi időben indult meg a vörös lélekrontas a riég megmaradt magyar roldön,amelynek népében a hosszú harc elfás itatta és elernyesztette a ielket.de csodák csodájára ez a lágyan simogató zengő-bugó húsvéti harangszó uj életet támasztott. A Krisztus feltámadását ünneplő körmenetekben eszméltünk fel, a hafcangzugás riasztotta fel szunnyadó lelkiismeretünket,meljben megsebzett héjjaként vijjogott a kötelességérzet és a feltámadt Istenember előtt való leborulás volt az az alkalmas pillanat,amikor a falu és a város népe a véreskezű vörös hóhérok szemeláttára meg merte vallani,h?gy hisz Krisztusban,melynek tanítása a', magyar mult, jelen es jövő alapja. Ebben az életben nincs ugrás,nem lehet kin agy ás, ha nem csak szakadatlan közös elszánással való örökös munka. t t Zugnak a harangok.Zengő bugásuk áttör a nagyváros zaján.legyűri a legvadabb égiháborut is és elviszi a feltámadás elpusztíthatatlan érzését minden magyar házba a trianoni határon innen és tul,ahol gond barazdázza az apa homlokát, ahol a szerető ^édesanya nagyobb karéj kenyeret szeretne szelni és ahol már a ibuksirgyefmók'''fejében az a gondolat fészkelődik,hogy miképpen tudja majd szebbé,jobuá és nyugodtá tenni'szülei öregségét.f Ez a nagy magyar feltámadás olyan erővel viharzik át az egész országon,ugy belemarja magát minden magyarba,hogy eggyé tesz mindnyájunkat. Soha se feledjük,hogy a hazánk sorsa egy a mienkkel.Ha segíteni akarunk magunkon

? olyannnak kell lenni minden cselekedetünknek .amely egyúttal a köz érdekét is szolgálja.Ha sokan akarjuk ugyanazt, arányt alánul könnyebb lesz a dolgunk. Ezért kell minden mellékes tekintetet félretéve összefognunk,ezért nem szabad engednünk,hogy felelőtlen szájtépők éket verjenek a ^alu és a város közé. A történelem bizonysága szerint csali akkor volt erős és nagy cselekvés elvégzésére alkalma® a magyar, ami kor minden rendű és ranou polgára közösen küzdött és közösen áldozott a haza érdekébén. v Zúgnak a harangok.Zengő bugásuk vógigLSiklik a magyar föld felett, melynek minden zugában hirdetik a feltámadást. Ez a mindent 1 egyőző szent hang erősítse azt az elhatározásunkat, hogy valamennyien''vállvetett munkával ^dolgozunk,mert csak igy remélhet jük,hogy elérkezik a Trianon végét jelentő nagy magyar feltámadás napja. m/m.