Hetikiadás, 1937. január-december
1937-03-10 / 10 [1523]
Kisebbségi sor£ f Erdély magyarságára közel husz esztendeje már ,higy rászakadt a kisebbségi sors és ezzel a kevesebb kenyér,fokozott kötelessegttílaesités,alaposan megnyirbált szabadság ? folytonos zaklatás.! kisebbségek védelméről szelő és Románia által is alaart szerződés papiroson maradt csupán, a gyakorlatba ne ültettek át belőle semmit, s a panaszok hiába járták sorra az illetékes tényezőket,orvoslást nem nyertek sem a román kormánynál,sem a Népszövetségiéi, amely a szerződések, teljesítésének hivatott őre volna. Az erdélyi magyarok s a testvér székelyek másodrangú polgárai lettek az országnak,birtokaikat úgyszólván minden kárpótlás nélkül kisajátították,hivatalokba ki nem nevezték, gyermekeiket tilnyonóan román iskolákba kényszer itették s jaj volt nekik, ha nem fizették ki pontosan a fokozottabb mértékben rájuk rótt adókat.Elhajtották az utolsó tehenet,elvitték az utolsó párnát is^dobra ütötték az ősi családi házakat, s akik bármi csekély ellenszegülést kíséreltek meg,alaposan megismerkedhettek a csendőri és egyéb hatísági Dánásmóddal t wi sok esetben bizony nem volt ^embérinek^sem mondható. _ Ilyen előzmények, sőt a jelenben is folyton előjövő sérelmek termé szetesen nem adják meg a lehetősegét annak,hegy az erdélyi magyarság megnyugodjék,hanem épen ellenkezőig állandó izgalmi helyzetet teremtett ek,mert magyar testvéreink soha sem tudják,hogy mit terveznek ellenük,de mindig okuk van valamitől tartani.S legszomorúbb a dologban,hogy sohasem az ő magatartásuk váltja ki a sok esetben létalapjaikat is megingató támadásokat, hanem a puszta magyar gyűlölet és az ebből fakadó elromanositási törekvés.Be ezenkívül bárminő zavart csinálnak a legsajátabb románok az országban, bármilyen ke 11 eme11 enséget "tkóznak tulajdon kormányuknak, a rendcsináló intézkedéseket mindig ugy szerkesztik meg, nogy lehetőleg a magyarságon is üssenek megint egyet i Ismerve ezt a gyakorlatot,sajnos, nagyon is megért jük,hogy Erdély magyarságát most a román vasgarda ujabb és ujabb merényletei, s az ezeknek nsegakadaiyozására tervezett kormányintézkedések tartják iágalomban.Hiszen m<g azek az izgalmak sec ültek el,amelyeket a határmenti magyar birtokok kisajátít tásárol készített törvénytervezet okozott,máris a nagy rendcsinálás folyamata alatt olyan tervezet készül, a mely-, a kereskedelmi és ipari vállalatok személyzetének egyik forrás szerint 65, de a másik hir szerint 75 százalékát románokkal betölteni rendeli el. Mi más ez,mint ujabb merénylet az amúgy is kicsiny magyar kenyér ellen. Hiszen el lehetünk készülve rá ? hogy ilye'* törvényt erdélyben a legnagyobb szigorral hajtanak végre, s a hivatalokból való kirekesztés a szabad pályák korlátozása, a felsőbb iskolákba_talé lépésnek minden eszközzel való megakadályozása után hova menjenek,miből égjenek a magyarság fiataljai,ha őseik földjén már a kereskedelmet és ipart is nagyrészt elzáriak előlük. . . • . Ma Erdély földjen alig van már munka terület »ahol magyar emoer íoglalkezáshoz,megélhetéshez juthat,Akik meg tudtak vahmit tartani földjeikből,azok minden teher ellenére is nég éldegélnek valahogy, a többieknek jövője azon 7 ban igen bizonytalan. Látniok kellene ezt már régóta minda zokná:,as ik Európa sorsat intézik és minden tekintetben jogos a követelesünk,hogy védjek meg testvéreinket, akik Erdély kultúráját megteremtett ék, fejlesztettek és ezt a hivatásukat a jövőbai is be akarják tölteni.
