Hetikiadás, 1937. január-december
1937-02-24 / 8 [1523]
msik<muM Csata utfc;'; ._ v •Irta: Kisigmáirdy Géza. . Tengernyi csillag vigyázott a nyári é is zabában. Az erdő pihegő nyugalmát vaddisznówörtetés aprózta fel,de mire megerősödhetett volna,beleveszett a mozdulatlan sötétségbe. A ööncöl szekerének rúdja már akkorát fordult,mintha le akart volna futni a földre. A sashegyi kolostor vaskos falai riadt feketeeéggel meredtek ki a sziklák csúcsán.A halotti csendet savanykás füst-szag szitálta be,mely összekeveredek az erdő illatával,lehúzódott a kövek mentán és beleveszett a sejtelmes határba. A vár udvarán a hirtelen odavonszolt asztalok mellett kókadt fejű férfiak üldögéltek.A templom ajtajában kidöntött kereszt zárt:: el az utat ás mutatta azt a rombolást, amit hajnalban végzett az ostromló sereg .Kál fia Bodrog vezér nekivetett«széles vállát a kereszt rövidebb ágának,mely ott meredezett a padja mögött és jobb kezének ujjai bizonytalanul babráltak a borral telt kupa talpán. Nap támad takor fujatta meg a kürtöt,mire háren oldalról nekivágott a sereg a kolostornak •Rettenetes csata kezdődött. Bent a falak möeött német és magyar vitézek védték az odamenekült asszonyokat és gyermekeket,akik Vata és' Levente hadai elől szorultak a várba.kint pedig a magyar Isten rajcngói tajtékt-ztak Krisztus: az uj Isten vallói ellen.Csaknem deleit már a nap,amikor -úrrá lettek a falak között.Kardélre hányták az ellenállókat,az épült ék se meg lobogó csóvát vetettek. Npia-szálltakor végeztek a halottak eltakarításayal.Még fel-fel lobbant a zsarátnok,amikor elhelyezkedik a templom udvarán a győzelmi torra.Sürün ürült a kupa.Rövid ideig tartott a dalba kirobbanó öröm,nert a tüzes ital álomba gyengitette.Csak Kál fia Bodrog vezér nem emelgette a kupát.Ha a lantos igric ráfordította a szót, s dicsőitette hősi tet teit ,összeszontrtta keskeny ajkát,fel• vágta tekintetét a szük udvarról a tiszta égre,de kiszáradt torkát nem enyhítette az aranyló itallal.Lassanként elálmosodott körülötte a szilaf. harci nép. Még az öreg Pósa is leejtette busa fejét az asztalra.Középső varkocsa belelógott a kupájába és ezüsttel erezett haján megcsillant a bor. Bodrog vezér hullámzó melle el árulta ginekkor a indulat feszegette. Sastollas sisakját tarkójára lökte.Teleszívta a tüdejet.Kérnielte az eget.Itt-ott megmozdult, vagy hortyogott valamelyik embere.A kapu boltwaata alatt a lovak vigan ropogtatták a szénát.Szinte pihegett a csend. A töqizsi torony mellett hirtelen elsáppadt az ég kékje és a telő hold hárorjiegyedes képe bekandikált az udvarra.Kál fia Bodrog raitafelsikezett e csodás égi tüneményen.Njm hallotta,hogyan éledt neg a vár alatti erdő,nem jutott fülébe a fészkét kereső madár örvendő csipogása,elkerülte az üdítő forrásra törtető vad vigyázatlan,mokó csobbantása,csak nézte a feltápászkodó nold sárg^a ragyogását és közben titokzatos ero régen elfelejtett igéket csalt az ajkara. Köszöntötte a kifürkészhetetlen égi jelenséget.-., Denevér csapódott el mellett e.Hideg T nyirkos szárnya súrolta az arcát. Összerázkódótt.Babráló Ujjai meglökték a kupát.amelyen csodálatosan táncolt a holdsugár.Rámeredt,azután megmarkolta.Felemelte.Megforgatta a fénybe s ugy tétté vissza az asztalra,mintha °riás sziklát tartott volna .Ver ejtek verte ki a homlokát. .. Folytatása következik.
