Hetikiadás, 1937. január-december
1937-11-03 / 44 [1523]
A fasizmus tizenöt éve. Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1922 októberében,araikor Olaszország súlyos politikai és gazdasági zavarokkal küzdött ás a kormányférfiak nem tudtak rátalálni a kivezető útra,III. Viktor Emánuel király felismerte,hogy az ország jobb jövőjét,ujjáépülését csak a nemzeti erek összefogása biztosithat ja.Felismerte azt is,hogy a régi pártok már hitelüket vesztették a nemzet előtt,nem tudnds: szabadulni az elavut koimányzati módszerektől,amely tág teret engedett a párt viszályoknak, minden alkotómunka kerékkötőinek.S mig a világháború előtti kormányok lassan kátyú felé vitték az ország szekerét, jórészt a fiatalabb korú háborús harcosokból uj tábor tömörült .mely a nemzeti eszmék szolgálatába/ szegődött és fiatalos,friss lendülettel igyekezett megszervezni Olaszország né pót, közös vállvetett munkára, amelynek elsó célja a r<3idcsinálás> volt a politikai és gazdasági életbe egyaránt^a mult hibáinak és tévedéseinek kiküszöbölése után pedig az ország meg ere sitésé t,külpo- . litikai súlyának és a lakosság életszinvonalának emelését tűzte ki feladatul. S amikor Olaszország királya látta,hogy ebben a fiatal táborban mily nagy erő lelkesedés és munkakészség lakozik,a vezérhez,Mussolinikoz fordult, kormánya lakit ássál bizta meg,s ezzek kezébe adta az ország vezetését* A nemzeti megújhodást hirdető és érte minden olasz férfit és not munkába szólitó fasizmus 1922 október 28»-án vette át a kormányzást a király akaratából,de a nemzet nagyrészének bizalmából is.Másfél évtized telt el azóta,tizenötödször jutott el az ország ehhez az évfordulóhoz,amely ünnepnappá vált: a munka ünnepévé.Ezen a napon egész Olaszország ünnepel, jóleső megelégedéssel tekint vissza sz elmúlt időszak eredményeire és uj feladatokat tüz maga elé a jövare 0 S ha most nemcsak egy esz tendere, hanem az egész tizenöt éves időszakra néz vissza,azt hisszük,minden olasz szive boldogan dobban! meg,ha képzelete szárnyain visszarepül az 1S22. esztendőre és összehasonlítja azt a jelennel. Lát ja most ugyanis a szociális és gazdasági alkotások sorozatát, hall ja a folyton fokozódó munka lükte tésé t, gyönyörködik a virágzó országot vélelmező,minden tekintetben kiváló hadseregében és a vÜEÍgpolitikai eseményekkel kapcsolatban örvendetesen tapasztalja,hogy Olaszország ma olyan külpolitikai tényező,amelynek akarata ellenére semmi lényegbe vágó nem történhetik eg'sz Európában o A mostani évfordulót különös jelentőségűvé avatta,hogy a római ünnepségen megjelent Hitler vezér és kanoellár helyettese Hess Rudolf is,hogy átadja a német nép üdvözletét,azét a német népét,amely meleg barátságot érez az olasz nemzet irént .1 látogatás egyébként annak bizonyságát is nyujtja,hogy a két rendszer : a fasiszta és a nemzeti szocialista között egyre szorosabbá válik az együttműködés* Az együttműködés célját és a fasizmusnak a most következő tizenhatodik esztendőre szóló jelszavát pedig maga Mussolini jelölte meg a római százezrek előtt mondott beszédében*Ez a cél és ez a jelszó: a béke,De hogy ez a béke tartós és eredményes legyen - mint Mussolini milliók érzéseinek hangot adva kifejtette - feltétlenül el kell távolítani Európából a bolsevizmust. líásik nagy követelmény pedig,hogy tegyék jóvá a békeszerződéseknek bizonyos kiáltó és képtelen záradékait és ezzel kapcsolatbam adják vissza Németországnak az "t megillető helyet az afrikai n^p alatt. A római beszéd világosan szólott } hü tűkre volt mindazok gondolatvilágának, akik eggródnak az emberiség sorsáért és éppen ezért részt kivannak vená a jobb jövőt igéri béke megóvásának munkájában. S az igazi békeszeretők,bizonyára csalatkozni fognak annek a két feladatnak megoldásához : a bolsevizmun megfékezéséhez és ahhoz a mozgalomhoz,amely a békeszerződések revíziójára irányul.
