Hetikiadás, 1937. január-december

1937-09-01 / 35 [1523]

Nem alkuszunk. A kisantant külügyminiszterei a romániai Szinajában most tartották szokásos értekezletüket,amelyen bizonyára sck mindenről beszéltek,de a nyilvánosság szamára kiadott hivatalos közlemény,bár igen hosszú volt, nem tartalmazott újszerűt,semmi olyat,amit a lezajlott tizenhét esztendő alatt na. lett volna alkalmunk már számtalanszor hallani és olvasni. A hivatalos jelentés a felfogások tökéletes megegyezésének hangoztatása mellett továbbra is fenntartja a tizenhét év óta követett politika folytatását és azt a szépen hangzó elhatározást, hogy a nemzetközi együttműködés meg ja vitásával igyekeznek a békét megszilárdítani.A népszövetségi alapokmány módosítását nem kivánj£k,hanem csak az alapokmány alapvető rendelkezéseinek végrehajtására olyan uj módozat megalapít ás át. a mely biztosítaná az alapokmány megerősítés ét.Az esetleges uj locarnói szerződést csak akkor fogadnák szívesen,na összhangban állna olyan biztonsági rendszerrel,amely Euróoa egyéb részeinek békéjét is biztositaná.Az álh mok szabad kormányzati formáinak hangoztatása után,a jelentés szerint, állást fog laltak amellett,hogy a szerződéseket sZentaégnek kell tekinteni és hogy valamely szerződés esetleges módos italára vonatkozó semmiféle kérdést ne lehessen felvetni és még kevésbé eldönteni valamennyi érdekelt állam határozott és szabad hozzájárulása nélkül. Az értekezletnek ez a pont ja, illetve a benne hozott határozat sem tártai maz semmi újszerűi,mégis közelebbről érint bennünket .hiszen mi is aláirtuk,igaz, hogy kényszer hatása alatt,egy igen fontos szerződést,a trianonit.Aláirtuk,törvényeink közé iktattuk, s bár nagyon nehezünkre esik,mégis be tartottuk, mert kötele zettséget vállaltunk rá.A szerződések azonban nem örökéletüek,különösen az igaz^ág

f

aianul kikényszeritettek nem azok és mi sohasem adtuk fel azt a követelésünket,hogy a velünk szemben igazságtalan rendelkezéseket módositsák,nem csupán a méltányosság,hanem a iog és íkazság szellemében .Ennek a követelésünknek jogosságát még egykori ellenfeleink közül is sokan elismerik, csak a szintén elsősorban érdekelt kisantant országai zárkóznak el ridegen és mereven.Ok,akik különösen a kisebbségek védelmére vállalt kötelezettségeiket szinte napról-napra megszegik,nem akarnak tudomást venni a békeszerződések módositusára,nam akarnak visszaadni Semmit abból a zsákmányból,amelyhez jogtalanul és érdemtelenül jutottak.De hiába minden,az igazság ereje diadalmaskodni fog a merev tagadás felett, amelyet el fog némítani azoknak a szava,akik a béke fennmaradásit nem n szuronyerd ŐK, ha nem a méltányos rendezés védelme alatt látják biztosítottnak. Nem szerepelt ugyan a hivatalos jelentésben,de kétségtelenül sok szó e3ett a szinajai tanácskozások sor?'n Magyarország fegyverkezesi egyenjogúságáról, a mi régi követelésünkről is.A kisantant külü.yminiszterek,nir szerint jegyetértettek abban,hogy nem lehet megtagadni Magyarországtól a fegyverkezési egyenjogúságot,de ragaszkodnak ahhoz,hogy az ilyen felhatalmazás csakis előzetes targyaLaWk éö megegyezés utján jöhessen létre,nehogy Magyarország befejezett teny elé ^llitsa szomszédait. , . . , ., , ... ,, Ennek az elemi jogunknak,a fegyverkezési egyenjogúságnak megvalósítását Ls húzni,halasztani szeretnék a kisantan* államai,mialatt ok saját fegyverkezesüket egyre magasabb fokra emelik.Ezt a huzavonát is azonban hiába követik, í egy ver íezési egyenjogúságunkat vissza fogjuk kap ni, bármennyi re is akadályozzák szomszédaink. Yissza fogjuk kapni,még pedig olyan értelemben,amint azt kormányunk =tz egész nemzet meggyőződését kifejezve,vallja,hogy -."Magyarország egycnjogusa2 át semmiféle máe kérdéssel kapcsolatba hozni,az egyenjogúsítást feltételhez cotni nem lehet,mert ez a jog,amely megilleti Magyarországot,nem lehet alku tar-