Hetikiadás, 1937. január-december
1937-09-01 / 35 [1523]
Katonák. Irta: Kisigmándy Géza. A megáradt patak sebes hullámai dühösen kapkodtak bele a partmenti bokrok iszapszakállas ágaiba. Zugó loccsanásuk darabokra tördelte az éjszaka csendjét.mely fölött hunyorogva virrasztottak a csillagok. A tenger felől abrosznyi felhőcske iparkodott észak felé,de a hold sárga fénye előtt kiszaladt alóla a szél. Megrekeat lassú mozgásában és félelmetes szegélyű árnyékot borított a pihegő földre. Csak néhány pillanatog tartott e borul at.máris beles is tergett odaátról egy rakéta. Szemethasitó ragyogó barázdáját még el sem nyelte a derengő félhomály,amikor visszhangos durranással kinyílt a magja és lefelé himbálózva kísérteties fehér fényt hintett a tájra. Az előretolt állás mellvédje mögé bújva hat rohamsisakos alak várt mozdulatlanul. - Bújjál a haránt gát mögé - sziszegte az egyik. - Ez a felhő is beteríthetné a fél eget... Rettenetes feszültség izzott a meleg augusztusi levegőben. A hetedik század állásával szemközt egy óriás gránát vájta tölcsérben az ellenség géppuskafészket, rend ezett be. Alig lehetett a mieinktől 120 lépésnyi re,így azután minden megmozdulásukat figyelhették. Egyik ábrándozta tó holdvilágos é jszaka a figyelő beletüsszentett a semmibe es mire a visszhang elveszett a. csengésben,megérkezett rá odaátról a barátságos válasz:prosit!... Hát ezt a közelséget nem lehetett eltűrni. Itczés zászló s vállalkozott rá hatodmagával,hogy elhozza azt a géppuskát. A hadvezetőség is szerette volna már biztosan tudni.hogy milyen csapat áll szemközt a mieinkkel,tehát jó lesz ügyelni,hogy <leT.ben maradjanak a foglyok. Ha tiszt is lesz köztük.kannak mind a hatan 14 napos szabadságot. Ez volt a legcsábítóbb ajánlat,mert a világháború ötödik esztendejében nagy keletje volt a hazautazásnak. Itczésék nagyszerűen felkészültek. Csak pisztoly volt D áluk, kézi gránát, rohamkés ,meg drótvágó olló. Egyéb felszerelés akadály lett volna. Az olasz rakéta már beletemetkezett az éjszaka egyhangúságába,sőt egy szerelmes tücsök is rázendített a patak partján,amikor az első század feje fölött belerohant az égbe egy magyar rakéta. - Vigyázz! - sziszegte Itczes zászlós. - Ha kialszik, indulunk. Ugrásra kész hat fiatal férfi ^este várta a tett pillanatát. Lebukott a rakéta, de odaát kinyitotta csúf óriás szemét egy fényszóró. Néhány pillanatig mereven hasította a sürü félhomályt,majd egyenest lecsapódott a kévéje Itczesékre. , , .•• ' , •_' *, -Ne mozdulj! - dobálta ki a harag a szót a zászlósból,aki fektéből nagyszerűen látta céljának szintén megvilágított körvonalait. - Elvágjuk a drótot és máris a nyakukban vagyunk - dörmögte elégedetten,amikor iajongva süvített el a feje fölött a magyar tüzérség első gr anátja. A dördülés még nem hömpölygőt 4 " végig a tájon,amikor kialudt a íényszóró". A nagy világosság után pokolinak tetsző sötéség borult rájuk. - Utánam !- kiáltotta bele a hirtelen támadt zajba,mert nemcsak az el-. n lenség ágyúi dörögtek,hanem a mieink is. Jobbról, balról kelepelt a géppuska, ugatott es robbant a szárnyas akna. Különösen a távolabbi első század vonala előtt rendeztek a mieink valóságos görögtüzes csete-patet,amivel sikerült is odaterelni az ellenség figyelmét. /Folyt.köv./
