Hetikiadás, 1937. január-december
1937-07-07 / 27 [1523]
Az "ur 1 ' fia és a kereskedés. Irta: Vitéz dr. Tóth András országgyűlési képviselő. A kormány - helyesen - félredob minden elavult és a mai világba nem illő társadalmi előítéletet,amely azt mondja,hogy az "ur 1 ' fia ne menjen kereskedőnek,mert az "ur fia csak ur 1ehet.VNagyon sokat vesztettünk nemzeti vagyonban emiatt a felfogás miatt! A kormány a magyar nemzet r jövőjét,az intelligens.keresztény fiatalságot be akarja kapcsolni a közgazdasági életoe.Sz végtelenül helyes és okos dolog.Annyiszor hallottam már erről ragyogóbbnál ragyogóbb politikai beszédeket es gondolkoztam azon: jogot elvenni olyan könnyen nem lehet parlamentáris állambanJaunkaalkalmakat teremteni végtelenül nehéz autarchiás gazdasági életben;hogyan kell tehát megoldani a kérdést,hogy meglássuk azokat a réseket, amelyek nem vágnak a mások vagyontestén ós hűséges állampolgári lelkületén sebeket,hanem a kormány részére lehetővé teszik,hogy ezeken keresztül súlyos,nehéz problémákat oldjon meg.Ilyen rést ? önmagától mutatkozó rést,talál az ember, ha a keresztény ifjúságot a közgazdaságba akarja bekapcsolni.Az első lehetőség pedig a közgazdaságon való bekapcsolásra:*a kiskereskedőnek Való nevelés. Már most mi kell ehhezV A kiskereskede 1 embe való bekapcsoló4áshoz,a kormány részéről,éppúgy,mint az égvén részéről lelkiismeretesség kell. Átgondoltnak és*szervesnek kell lennie annak a gondolatnak,amelyet a kormány ilyen nehéz helyzetben keresztül akar Vinni.Meg"kell állapítani,hogy ma a kiskereskedelmet veszedelmesen fojtogatja a nagytőke és a gyáripar .Nem szeretném, ha félreértenének: kapitalisztikus államban nem lenne józan ember az,aki a tőkét megtámadná.De a gyáripar a kiskereskedelmet,valóban,fojtogatja és kereskedelmi vállalkozásaival - amitől feltétlenül^meg kell szabadítani a kiskereskedelmet - az egész gazdasági élet et .Meggyőződésem,hő.gy ha ettől a kereskedel-r. met megszabadít juk, akkor ezzel az egész gazdasági élet megs zabadui egy súlyos tehertol.A kiskereskedelem,sanyarú sorsa miatfeaem irigylesre méltó ü&lya. Meg kell, tehát, teremteni a lehetőségeket, a kedvet,hogy a magyar intelligencia ifjúsága kereskedői pályára menjen. A magyar kiskereskedők a magyar kereskedelem kombattánsai , méltók arra,hogy kormánysegits& és törvényhozási segítség jusson a részükre. Jó magyarok ezeK«. Hcj,de sók kiskereskedő üzlete zárult be 1914-ben,azzal , bogy "bevonulás miatt zárva",de nem láttam egyetlen egy olyan gyárat sem,amelyen ez a tábla függött volna,amikor mi hazajöttünk, 1916-ban, 1917-ben rokkantán ós bénán. . *'.'.>, ,~ , a i De Ü magyar kereskedelem védtelenül is jóakaratú,hűséges,dolgos, szerény,munkásréteg.Sajnos ,azonban,ma olyan a helyzet,hogy már a proletári életszínvonal közelébe^ sülyedt.Azokat kellene kormányintézkedésekkel kiküszöbölni, akik ezt a gazdasági réteget ide sülyesztették.Teljesen tisztában vagyok azzal,hogy a kormány sincs bővében a pénznek.Bizony,, azt is tudom,hogy nincs senki ebben az országban,aki a világviszonylatban is elismerten kiváló Whetségü magyal- fiatalságot tisztviselő gondokkal teli Íróasztalokhoz kivánná szorítani.Nem a hivatalok és a szövetkezeti iroaák adminisztrációjuüan, van a helye' a magyar if juságnak, hanem a kereskedelem első tüzvonalábai, a kiskeres-r kedelemben! Igaz,hogy ezen, az ugynevezett,önálló pálván^nincs szamárlétra, nincs nyugdíj sem,nincs kegydij sem,van azonban egy lehetőség: megnyitni az utakat,a komoly,önálló munka mellett, a vagyonosodáshoz,megszeretni a kiter-r melt magyar értéket, s megtanulni a takarékoskodást s az értékek helyes felhasználását. Folyt.köv.
