Hetikiadás, 1937. január-december

1937-06-22 / 25 [1523]

Osztrák-magyar diákcsere akció. A Vérbelid der Űn^axnfxeunde /Wien I., Kártnexxin^akciójában résztvevő diákok és diákleányok július 6.-án utaznak különvonat tal'Budapestre és 7.-én érkeznek az ország minden tálában laké vaidégláfcóikhoz.A nagy érdeklődésre való tekintettel második csoportot is indítanak, amely július 104-én utazik Magyar országra .Erre v

a

ló tekintettel a jelentkezési időt július lo;-éig ^nosszabbitották. Arat ás -.Irta: Ki&igmándi Géza. - Tokos rucává változtam.E^re v-xom.mikor serken ki a tollam,Ki látott már ilyen görbe országotTHa jól számoltan ,ma virradt ránk a 45;? esős nap.u\jy folyik ez a lé onnan fentről,mintha kilyukadt volna az ég, aztán azon cseriéin-ránk a túlvilági tenga: vize. V/k Igy aioxóolódott Bixtalan Gergely Őrmester,amikor hajnaltájt kidugta bozontos fejét a kaverna nyilasán és bele kémlelt a vigasztalanul párás IocskosA • .Kifújta, széles melléből az áporodott,füstös levegőt,amit egész éjszaka gyűjtögetett össze az alaktalan sötét lyukban .ahova, már harmadik hete telepedett be a századdal. y Aui^y^fX^^ - C-fctk üzt nem értem - -agyarázta a hadnagyának,- hogyan lehet itt élni? Mert,hogy mi katonák csak eltengődünk itt a szikla gyomrában, az hagyján.De már hogyan cseperedik fel a gyenge olasz gyermek?Hl gyógyítja a bot eget,ha az 'Isten másfél hónapig nem nyitja ki'ra a napja szómét? Kipállik a votes is... Hi^en már június elején vagyunk... A többi rábólintott .Nagy-nagy csend lett úrrá a kavernán. Ki fektében,ki ültében elmélkedett az idő állásán.Lassan kigy ózott egyik gondolat a másik mágki'sem hült nyomán. -'Azám,,. három hete vagyunk itt.A hadvezetőség talán elfelejtkezett rólunk.. .Mikor éjszak a ideóvakodtunk f

akkor is -eftett."Bizony, már negyedik hete non láttuk a tavaszi nap melegítő fényét... Csak senyvedünk, rostokolunk és reménykedünk... Birtalan Gergely őrmester be le fűit a cigarettája kar cos fürtjét a derengő fólhomályba.Mindnyájuk vélekedése fordult ki az ajkán,amikor igy fohászkodott: ' - Odahaza sáraul a határ,. .Haj ládázik a kalász kövéredé leje , . .Süt a nap.. .Mind te süt.. .Készülnek az aratásra... , Az utolsó szót ugy súgta be ]e a kavernába,mégis meghallatta az ogfcsz század. - Aratásra.. ./ Hangosan dörömbölt a lékükben ennek a szónak minden hangba és már-már éppnJs*kibontakozott előttük a hazai kép,szinte látták a megforrósodott határt,halottak a pacsirta dalát,mely összekeveredett a marokszedő^ leány szerelmet sóvárgó szemérmes énekével, amihe z az ütemet a kasza suhogása és az érett termés rendre dülő zizegése adta.látták a megmozdult környéket,végtelen sorban felrémlett alőttük a keresztbe rakott kévék aranyos sárgasága T*irtalán őrmester éppe n belemarkolt a levegőbe ,mintha a kasza nyelét akarná megfogni,már lendült a kar ja ,hajlott a dereka,hogy belevágja a fénylő pengét a sejtelmesen susogó képzeletbeli búzatáblába, amikor a kaverna megrepedezett sziklái közül éppen a nyakába loccsant egy mogyorónyivá gyülemlett vízcsepp .Alig torpant meg estében.máris besurrant a gallérja ala és undorító nyálkás féregként végigsiklott a hátán... A hatalmas szál ember megrázkódott. Öbölbe rándult karja tehetetlen dühében villámló tekintettel megfenyegette az alattomos támadó szülőhelyét és rettenetes átok sziszegett ki a foga. közül,amikor egy olasz gránát csattané dördülése végleg összemorzsolta az egész század lelkében /Folyt .köv/