Hetikiadás, 1937. január-december

1937-05-26 / 21 [1523]

22. szám. Hetikiadás. 3. oldal. Mi legyen a gyermekből? Kis gyermek kis gond, - nagy gyermek nagy gönc. Ez a régi közmondás így tavasz derekán^válik leginkább időszerűvé,amikor az iskola megunt padjai koz^ia diák már erősen kikívánkozik a szabadba,a nagyobbja pedig az életbe. Az « szülő,aki a mai nehéz megélhetési viszonyok között nem egyszer a szájától vonja el a falatot és inkább takargat ja megkopott, színehagyott, fos zh oozó ruháját,lemond olyan ártatlan szórakozásról is,ami alig mérhető fel a pénzegységgel és mindezt csak azért teszi,hogy jusson és több jusson a gyermekének.Ez a különböző kötelezettségekkel terhelt szülő ilyenkor érzi igazán,hogy az iskoláztatás végén még korántsem fejezte be feladatát és kötelezet tségét,mert gyermekének igazi elhelyezése és kenyérkeresése csak ezután kezdődik. A pálya megválasztásakor mindig figyelembe kell venni a gyérnek hajlandóságát/ a különleges vagyoni viszonyt ós azt a lehetőséget

? ami a boldogulásra vonatkozik.Igen sok esetben a gyermek nem érez hajlandóságot arra a pályára,amit szülőié müvei,pedig beleülhetne a készbe és nyugodtan folytathatná a kezdet nehézségeitől megszabadult ember megkönnyebbülésével életét. Ilyen esetekben ritkán használ a rábeszélés,vagy az eröszakomért az örökös engedve a különböző okoknak,vállalja ugyan a neki nem tetsző foglalkozást 4

de rendszerint belebukik. A másik eset akkor szokott előfordulni,amik a* a szülő tanittatja gyermekét ás azt akarja*.WK*~ " legyen különb az apjánál". Itt is sokszor az a nehézség,hogy a gyermek nem akar ^ur"lenni ,hanem meg akar maradni ősei sokszer egyszerűbb,de nagyobb munkával járó foglalkozási körében,A tanult ember gyermeke rendszerinz szintén értelmiségi pályára lép és még mindig igen erős az a maradi felfogás.hogy például tisztviselő ember gyermeke nem lehet iparos vagy kereskedő,mert ez a körülmény rossz fényt vetne a családra. A világháború gyökerestül felforgatta a magyar életet és lehetetlenné tett olyan elgondolásokat,amelyek esetig évszázadokon át a legtermészetesebbeknek látszottak .Ma már meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal,hogy miné den magyar gyermek ott keresi meg tisztességes munkával a kenyerét,ahol a legnagyobb lehetősége nyilik boldogulására.Kugjuk félre már egyszer azt a felfogást,hogy mindenkinek tanult embernek kell lennie és legalább is egy fél fokkal magasabbra jutnia ,mint szülőiének társadalmi állása volt.Hogyha továbbra is ez a meggyőződéssé vált felfogás maradna ér vényben, hova tovább eljutnánk oda.hogy «5ok munkakör betöltetlenül maradna. A világháború előtti hosszú békés időszakban valósággal betegséggé vált az a hit,hogy a köztisztviselői állás az egyedül biztos es boldogító. A világháború ,különösen pedig az utána következett^szanálásosr esztendők intézkedései valósággal letaposták ezt a rendszeiT, amely már-már

< a magyar középosztály rákfenéjévé vált. Olyan zsúfoltság támadt az érteimis égi pályákon,hogy a megélhetés lehetőságe a legkisebbre csökkent és csak az tudott megélni,aki különleges rátermettségével,ügyességével és igen sok esetben összeköttetéseivel tudott vetélytársai föle kerekedni.A többi^azonban sok-sok nélkülözés közepette tengeti máról—holnapra nyomorúságos életét. A XX.század emberének gyermeke jövendője megalapításakor a rideg valósággal is kell számolnia és nem szabad csak érzelmeire hallgatnia .A számok szigorúan megmutatják azokat a pályákat, amelyek még megélhetési lehetéV seggel Recsegtetnek. A magyar népnek is rá kell szánnia magát a kereskedelem" üzésére,mert itt még sok lehetőség és alkalom nyilik a jó és nyugodt megélhetésre, jrO ' > n