Hetikiadás, 1937. január-december
1937-05-12 / 19 [1523]
'Május'' folytatása. A legény ökle megrándult. -Hát ha itt mindennek van lelke - berzenkedett benne az indulat - miért ne lehetne Orsikának:! Ha te dzsinneket látsz a vizben,bokorban,virágban, miért tagadod meg attól a sellőtől - Az asszonyi állatnak nincs lelke - legyintett a vén török,de hangjából nem csengeti- ki a meggyőződés. — Az én s zulőanyám is magyar volt - fátyolozta el Omár szavát a gyermeki hála - mégis volt lelke.Csak lélekkel lehetett ugy szeretni,ahogyan mi csüngtünk egymáson . - Más az anya,más a leány - makacskodott az öreg-*- A te Orsikáid kenessen magához illő magyar legényt. Hiszen nem is ismered. - Nem ismerem!*'- hökkent meg a legény, akit szivén talált a szúrás .-Hiszen itt a'Vekony ér part ián beszéltem vele alig négy-öt nyillövésnyire a vártól.A lovát itatta.Vállán üldögélt a sólyma.Ha te láttad volna arany haját,éjfekete szemét,két gömbölyű ar cosská ját, mely a barack virágról lopta színét, aztán epera jkát,aztán Elfulladt .Megmámorosította az emlékezés.Kereste a szót.Nem találta. Belekotorászott a dolmánya belső zsebébe és kihúzott, beleié három piros szekfüt .Aranyhaj szállal volt összekötve. - Harmadnapja találtam ezt a virágot az érben.A viz hozta el az üzenetét, a lelkét... Ajkához szorította. -Magyar leány fehér lelkét... Lila felhő himbálódzott az orgona bokrok felett.Bohókás einkák,fütytyös rigók,csicsergő fecskék,fészekrakó gólyák dicsérték a tavaszt. - Allah nagy,Allah hatalmas - mormogta a vén csausz és lelkébe visszalopakodott a kakujszavas anatóliai tavasz,amikor még az ő szive lüktetését is pirosbóbitás narkály kopogtatta ki a fákon. -JAédesanyánk. Akit az Isten nagyon sujt,attól elveszi az édesanyját. Akinek e földön megadatik mindaz,amit szeme szája lelke kivan,aki elér mindent,ami után kinyújtja a kezét és a földi jólétet habzsolva szívja magába,egyre többre vágyik,ha nem volt meg ifjúságában az az emléke ,amit ugy hívunk: az édesanya" szeretete.Bármilyen viszonyok közé lökdösi az embert a sors,bármekkora megpróbáltatások nehezednek vállára,könnyebb lesz viselnie terhét és erősebb lélekkel birkózik meg a nehézségekkel,ha ott Pislog lelke mélyén a soha ki nem irtható érzés,na nem felejtette még el az édesanyja csókját. Ez az a tali_mán ,aminek csodálatos hatása elkíséri az embert földi életében és ez az az egyetlen kincs,amit magával vihet a sírba,mert .ha mér mindenki elfeléjtette,ha jóbarátaí is inkább hibáit,mint erényeit tartják számon,az édesanyja egészen biztosan csak ugy emleget i,az édesanya emlékezetében csal: ugy maradt meg,mint az alig gügyögő,tipegő,mindig" szótfogadó kedves gyermek. Akinek van édesanyja,annak könnyebb az élete,mert a jó asszony nemcsak szóval és tanáccsal,hanem érzéssel is igazgatja minaen teltében,bármilyen távol élnek egymás tói.Isten különös adománya az anya soha el nem mulc szeretete ós rossz ember nem lehet,aki holtáig meg j uiuja becsülni ezt az anyai áldást. Ha az édesanyák szava igazgatná a világot,nem lenne civakodás szút húzás .nem folyna /patakban a vér és nem dördülnének e'3 emberélet kioliásara az agyuk. /E8/m/ r
