Hetikiadás, 1936. január-december

1936-04-22 / 16 [1522]

K szekció Édesanyánk. Irta: hisigmándi Géza. Az ezerarcú élet kajánul vigyorgó könyörtelen harcában nincs barát,testver - sokszor még becsület és sziv se, - hanem csak az erősebb es szerencsésebb hatalma a gyámoltalanabb és nemegyszer a tiszteségesebb fölött.Ezekben a testet-lelket lassú szuként őrlő időkben a természet átlagrendje szerint teremtett ember akafflta megbénul, kar ja lehanyatlik és megdöbbenve megáll az esze kereke.Eljutott addig a pontig,ahol fellázad benne a tehetotenség mardosó kinja és szeretné beleüvölteni a világba,hogy neia érdemes élni.küzkődni és becsületesen dolgozni. Ilyenkor talán összeró skadna.vagy pedig macának és környezetének jóvá nem tehető kárt okozna, ha legkedvesebb emlékként feléje nem ragyogna gyermek éveinek ecyetlen és legszebb emléke: az édesanyja. A világ minden valamire való irója ós költője megpróbálkozott már az édesanya fogalmának meghatározásával,de egyik sem boldogult vele.Szebbnél-szebb alkotások hirdetik a legemberibb és legtökéletesebb érzés diadalát,de egyik sem fejezi ki maradéktalanul azt a végtelen sokszerüséget,ami ott rejtőzik az édesanya lelkében.Nem lehet elképzelni szerencsétlenebb emte rt annál,aki'nem emlékszik arra,hogyan szerette az édesanyja.Akit balsorsa azzal vert.hogy anya nélkül nevelfedett.abból sohasem válnatik egész ember,mert még földi fogalmak szerint legjobb anyagi helyzetében is mindig hiányozni fog valami a lelkéből .aminek tátongó ürességét nem töltheti be maradéktalanul semmi sem.A hitvestárs,gyermek és hálára kötelezett rokon,vagy felebarát ragaszkodása, jóindulata vagy gyengédsége mind-mind csak utánzat,erőtlen akarat édesanyánk szeretete mellett. A világháború legvéresebb forgatagában messze olasz földön elvetett sors egy félig összeomlott kolostorba.A sokszázéves pergamenek megfakult,sok cikornyás betűi között böngészve találtam egy latin mondatot.Lehet, hogy Assászi Szent Ferenc mondása volt, de az is lehetséges,hogy • másnak az ajkán buggyant ki előszőr.Husz év után ugyanezt a mondatot a kisleányom emlékkönyvébe igy irta bele az iskolában tanitó apácája; Mindig szeret és mindig megbocsát Isten és édesanyád. Talán ez a legtökéletesebb kifejezése anrák,amit csak érzünk, de nem tudunk szavakba öltöztetni. Édesanyánk létünk első pillanatától kezdve szenyed miattunk és értünk.Már akkor aggódik, amikor más még nem is tud rólunk .Élete kockáztatása .al látjuk meg a napvilágot .Nem hiába vagyunk vér a véréből,mert jobban őrködik fele ttunk, mintha önmagára'kellene vigyáznia .A 'gyermek láthatatlan örzőangyala az a féltő szeretet,ami kiséri a bölcsőtől

f

& koporsóig.Elete során sokat csetlik-botlik,amig megszerzi a napi karéj kenveret. A könyörtelen harcban ad és kap nem egy sebet .Haragost és ellenséget _ szerez - néha igazbarátot is - de'mindig csak egyetlen egy emberre számithat bármilyen körülmény között,aki változatlanul szereti még akkor is,ha küzdelmei közepette elvakult hadakozásában esetleg megsértette volna. Nincs olyan elvetelmült szerencsétlen istenteremtésejakiért ne ejtene őszinte szivből fakadt könnyet az édesanyja .Akit mindka megvet

;

akit a társadalom kitaszitott magából,akit az évezredek alatt kiakalut törvények megfosztanak az életétől,akit megtagad a gyermeke,hitvese és kenyerespajtása,az a boldogtalan lélek behunyt szemmel is kinyújthatja bűnös kezét- az édesanyja felé,mert az az áldott lélek mindig szereti és mindent megbocsát neki, sőt bárme lyik pillanatban ismét kockára veti érte az életét. Ha van valami szép, jó,kedves és kellemes,azzal az édesanya mint elhalmozza magzatát, de ennek ellenében még- arra'sem számit, hogy megköszönje az a gyermek,akit tehetetlen gőgicsélesétel,első bizonytalan .t1pégésétől"őszbeborult öregségéig nem szűnik meg éppen ugy babusgatni es ápolgatni,mint ahogyan csensemőkorában tette vele. • • Az ezerarcú élet Kajánul vigyorgó könyörtelen harcában,ahol nincs testvér és barát,de sokszor még becsület se,a már-már térderogyó eá magával tehetetlen embernek nincs ezen a földön más olyan szilárd pontja, amibe belekapaszkodhatnék,mint az édesanyja szerető jóságába.Aki csak egyszer is érezte az arcán anyjának keze melegét, ujjaninak' bársonyos punasaeát.aki csak egyszer is belenézett abba az anyai szembe,amelybol jobanroszban e^aránV csak megértő szeretet sugárzott felee az elmondhat ja, hogy eí|an kincse van,amelynek birtokában megbirkózik az élet legnehezebb felacat aival is.. KG/R