Hetikiadás, 1936. január-december
1936-04-08 / 14 [1522]
ffeltámadunkl Irta: Kisigmándi Géza* Ha nem éltetne bennünket az az ösztönös érzés,ami a leg-' válságosabb pillanatokban és c halál küszöbén is azt sug.ia hangtalanul, aogy jóra fordul a sorsunk.ha nem örököltük volna el.miktől az isteni erénynek nevezett reményt t bizony még többször térdre rogynánk és elernyedne maradék erőnk is,A hitte], és szeretettel társult remény magasztosítja fel az embert n a többi teremtmény fölé.Ez a három isteni adomány elválaszthatatlan az ember földi életébenJfc lékicsinylem,vagy elhagyom bármelvíket ,nem vagyok méltó az ember névre. Ea Krisztus nem támad fel .hiábavaló az én hitem - mondta Bál apóstól,a legnagyobb gondolkodó elmék egyike,amit más alkalommal igy toldott meg'.Ba nincs bennem szeretet, semmi sem vagyok,Ismét másik levelében ezt olvashatjuk: A reménység tart fenn bennünket„Ebből a három mondatból" sokat tanulhat és még többet vigasztalódba tik a magyarság is ÍTrianon leggyá bb éveiben P Gondoljunk csak vissza ünnep idején,amikor a naoi munka őrlő egyhangúságától megszabadulva szakithatunk néhány percet a visszaemlékezésnek is,vonultassuk/^Ielkiszemeink előtt azokat az eseményeket,amelyek 1914 nyara óta tornyosultak egymásra és vizsgáljuk meg azokat áz okokat, amik megtartották a lelket a magyarban* /el Amikor eldördült a bosnyák negyek között az a 'pisztoly, amely kioltotta az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének életét .akkor a magyarság duzzadó erejének robbanó teljB sségóben egyszerre lángralobbant és áz" egész világ ellen állta s harcot négy esztenaeig»Nino= olyan irói'tehetség, amely csak megközelítően is érzékeltetni tudná azt a hősiességet,önfeledt feláldozást,és körömszakadtáig való hüségos kitartást,ami képessé tette a boldog Nagymagyarországot erre a harcra,mert'élt mindnyájunkban az a hit, hogy az elkövetkezendő békében, jobb, nyugodtabb, egye torsén könnyebb és emberibb lesz a sorsunk. A pazarlóan kiontott magyar vér helyébe azonban a hűség helyett árulás és galádság lett a jutalmunk-Amikor tetszetős jelszavak vakitó fényétől elkábulva letettük a fegyvert és mindenütt ellenséges földön álló győzelmekhez szokott hadseregünk riadt nyájként haza özönlött, a sok sebtől vérzett öreg katonák tehetelenül lát iák, hogy mivé lett ez a föld addig, amig idegenben harcoltak a délibábként örökké előttük ragyogóit boldogabb jövőért,Szomorúság,megaláztatás,földönfutás és üres tarisznya' jutott csak a ma gyárnak.Más nép annyira összeroskadt volna,hogy talán'csak a régi krónikák elfakult lapjai emlékeznének meg róla,de a no. rajtánk,amely nég az ázsiai puszták szabad vizét és kenyerét ette,amely még ott növekedett" nemzetté,ahol örökös áskálódás és irigykedős aata egyik kezébe a kardot, a másikba pedig az ekeszarvát,ez a viharban harcbaimegedzett fajta csak most szegte fel a nyakát szorította össze a fogát és markolta meg félkezével még keményebben az ekeszarvát« Hősköltemény,isteni csodával határos,álomnak is szivfájditóan gyönyörűséges történet a Trianon óta eltelt 17 esiendő. A világháború^ előtti hosszu^béke boldog éveiben" a Siszmagyar és a cifra szónoklatok kábító bőségében már-már azt hittük,hogy mi csak ünnepelni, teme tni és a biztos halál előtt hősiesen nekirugaszkoani tudó nemzet vagyunk., sokan - irigyeink és ellenségeink - azt akartak belemarni a lelkünkbe,nogy mi már komolyan dolgozni és a népek modern életét élni nem tudó,Európa közepébe belopakodott félig műveltnek,félig barbárnak m maradt gyülevész népség vagyunk,aki csak addig valaki,amig van valakije,akinek parancsolni tud. Bizonyára ez a tudat diktálta Parisban a gőgös győztesek akaratát a trianoni béke mondataiban. Akkor azt hitt ék. hogy ez a ki cirkalmazott hossszu irás lesz az ezeréves liagy m ország gyász jelentése.ken nyíre csalódtak! A megvetett urnák gavallér,munkásnak gyámoltalan magyar csak most mutatta meg igazán életrevalóságat 0 Ha pedig ennek az óriás ^a változásnak az okát kutatjuk,megint csak ráakadunk a hármas isteni aaomanyra, a hit re. re menybe és szeretetre .Az ezeréves múltba vetett varázslatos hit,a iobb jövő biztos eljövetelébe kapaszkodó remény és a mindnyájunkat ös-zefüző kier sztelő szeretet adja azt a láthatatlan es legyőzhetetlen erőt ennek a né nnek, amelynek Trianonban megcsinált temetőjére néma gyászjelentést irták fel,hanem ezt a szót: Feltámadunk!.
