Hetikiadás, 1936. január-december

1936-02-25 / 8 [1522]

irányította minden tettét. A nagy háborúban három unokája és tizennégy unoka-össse kato­náskodott. Hányszor büszkélkedett,hogy mér kétszáz tábori lapot kapott " a gyerekeitől ".akiket a nyári nagy vakáoiókban faragott rendes emberré .így virradt rá a falujára 191- augusztusában az a nap ,amikor ugy alkonyat­tájt rányitóf a a kisszalon ajtaját agy idegen katonatiszt. -Itt fogok la Imi,- jelentette ki ke menteti - Az embereimnek pedig adasson enni.Yan-e fegyver,vagy lőszer a házban? Trézsi néni tagranyilr szemmel bámulta a cifra és kifestett arcú • idegen katonát.De csak egy futó pillanatig.Azután összeszorította az ajkát és tehetlen dühében a lehetőséghez mérten telje sitette az idegenek kivanságait.Rendes magyar asszony létére örökké marta önérzetét a szégyen, mert minden ellenállás nélkül szinte lopakodva -jöttek be a faluba ezek az idegenek,de azután belenyugodott,mert hát a férfiak akkor mind kint vereked­tek a harctereken és az ó natármenti kis székely falujában csak az öregek és fehérnépek maradtak a gyermekekkel. Az idegen kapitány még jobban meggyűlöl tette magát kirivó viselte désévei.Trézsi néniben többször megfogamzott az a^ gondolat,hogy le­lövi, vagy leszúrja a nagy darab lomha embert,de azután mégis erőt vett raj­ta az a tudat,hogy magyar ember - mégha asszony is - csak nyiltan támad.Már­pedig ezzel a kapitánnyal még Trézsi néni sem nert volna nyíltan ujjathuznir A riadt asszony nép és az otthon csoszogó öregek azonban még igy is gyakran eljárogattak a halványsárga falu öreg kúriára.hogy nem lehet­ne e csinálni valamit "ezek" ellen?.Trézsi néni ilyenkor csak megrázta szép fejét és aniyit mondót-.:Várjuk meg mindennek a sorát. Csatakos novemberi délután tűntek fel a falu határában azok a honvéd csapatok, amelyek megtisztogatta: Erdélyt az idegentől .A jó hir szárnya kon járt és megelőzte a honvédekét.Trézsi néni már napokkal előtte tudta,hogy Csíkszeredáról kiverték az ellenséget.amely riadtan ménekült kelet felé. - Kapitány ur - állitott be hívatlan vendégének szobájába - még nem késő,meneküljön. A nagy darab ember megrökönyödve hallgatta az asszony kemény sza­vait és valami illetlen szót sziszegett a'foga közötit. Trézsi néni vérigsért­ve állt előtte és éppen azon gondolkodott,hog 7 . neki ugrik a torkának,amikor a kertek alatt megszólalt a honvédok géppuskája. Rövid volt a harc.Az ellenség nem is gondolt ellenállásra*csak a nagy darab kapitány forgolódott esetlenül Trézsi néni háza előtt.Pillnna­tok alatt ellepték a honvedek a falut.öszefogdosták az ellenséget,amikor írézsi néni szeme megakadt volt hívatlan vendegén,akinek a válla is meg az arca is véres volt.Ket honvéd támogatta,alig állt a lábán. Trézsi néniben ekkor megmozdult a lélek.Elfelejtette azt a sok megaláztatást és szégyent,amiben az idegen kapitány részesítette és csak a magával tehetetlen,harcban megsebesült katonát látta benne.Odament a honyed­örnagyhoz és megkérte egyszerű koresetlen szavakkal,engedje meg,hogy az o ( házábai maradhasson ez a sebesült tiszt,ne rt nem bírná ki a farkasordi© tó hidegben a kórházba szállítást. ,,„.,, -, Jó hónapig ápolgatta Trézsi néni házának es fajának egyik leg­nagyobb ellenségét és amikor talpraállitotte ,még azt sem engedte,hogy az íae­gen tiszt köszönetképen megcsókolja a kezét. KG/R.

Next

/
Thumbnails
Contents