Hetikiadás, 1936. január-december

1936-10-21 / 42 [1522]

1936.október 21. H e t i k i a d á s. 5.oldal. 42,sz. /István és az úrfi. Folytatás./ -Tekintetes uram,alázatosan jelentem,fiút adott az a jóságos Atyaúristen... -Hát a feleségem? - töredezett ki az alispán ajkán az aggódó szeretet,mely még az annyira sóvárgott örömmel is meg tudott birkózni. Mit mondott a főorvos ur? - . -V - Futott volna ide nagy örömmel,de megelőztem - vágta ki a vén hajdú büszkén,mialatt szaporán horpadt és dagadozott a melle a zsinórral kirakott kék dolmány alatt. Ekkor nyitotta rájuk az ajtót a főorvos. - Gratulálok András - rázta a boldog apa kezét. - Már most vasgyúró a kicsi*.. A feleséged meg csak sir örömében... - Köszönöm.,, István jelentette.. .Hát meghallgatta az Isten... Egymásba karolva indultak kifele.István csukta be mögöttük az ajtót,de a hátalsó folyosón eléjük került és a lakás ajtaját már kinyitotta elettük. Nem hiába előzte meg a főorvost a jó hírrel,ezután se hanyagolta el a kis tekintetes úrfit,aki menten abbahagyta a sirást,ha István föléje hajolt és odatartotta neki a bajuszát. Ilyenkor Andráska belemarkolt gyufaszálnyi ujjacskáival a két mókusfárokba és addig cibálta, amig az öreg fajdaloktól rángatózó,de egyben moalygó arca láttán el nem fogta a kacagás. ' A vén szárazdajka lassanként elhanyagolta az irodát és azzal sem törődött,hogy fiatalabb legényt állítottak a helyére,mert a kis tekintetes úrfi,akinek hat nénje már kirepült a házból uj fészekbe,egészen bearanyozta 30 éves özvegységének és gye íme ktelens égének alkonyodó napját. Az alis;r'n és felesége is annyira szerette a későn érkezett jövevényt,hogy mire mezetek kijózanodni az örömből,ma jenem későn lett. Andráska előtt nem volt biztonságban a legmagasabb és légbejlékonyább ágra rakott madárfészek se. A város minden második házának ablakát belőtte gummipuskával* Egyszer esti szürkületben félreverte a püspök^ templom harangját, ami felriasztotta a tűzoltókat. Nem akadt valamir való inasgyerek,akit el/he püfölt volna, /a közben kapott kék foltokat pedig az öre^ István gyógyítgatta/, a hintós lovak hátán el-eltünt jó félnapos ki* ráno.ulásra. Az iskola padjait az alispán-apa önként kifesttette.hogy megelőzze a panaszt.A megyének négy gimnáziuma volt,de a kis tekintetes úrfi a^ harmadik megye tizedik gimnáziumában szerezte meg két éves késéssel az érettségi bizonyítványt* Az utóbbi időben már a fehérnépek is bonyolultabbá tették az ügyeit, ke ha baj lett valami meggondolatlanságából, elő szőr mindig István hajdúnak gyónta,vagy irta meg. :.. Onkéntesi évét szolgálta éppen,amikor az ádventi köd és szél ágyba cint öt te a teljesen elgyengült jó István hajdút.' kég a temetésére sem tudott szabadságot kapni. Hanem leghűségesebb bizalmasának halála,no meg a katonaság annyira megtörte a fiút,hogy amikor karácsonyi szabadságra hazaeresztették a klagenfurti huszárkaszárnyából, a vasúti állomásról nem a szülői házba,hanem egyenest a temetőbe hajtatott ki Hegállt István hajdú sírja előtt és végtelen gyengédséggel megsimogatta a mohosodni kezdő keresztet. Azután, amikor feltette a sapka ját és megindult a kapu előtt várakozó Üintó felé,a keze hátával megtörölte a szemét.' Két fényes könnycsepp gördült végig az arcán, de az sem lehetet len, hogy a stájer hegyekből idenyargalt csípős szel,mely sikongva bujkált a holtak birodalmában, csapta oda a havat... /Hav. • • — -