Hetikiadás, 1936. január-december

1936-10-14 / 41 [1522]

K szekció renenea Arisztid, Irta:Kisigmóndy Géza. Tehenes Arisztid! Ezzel a névvel járta a galíciai dombokat, mászta az erdélyi hegymet,izzadt a friauli sikság májusi kánikulájában es fürdött a Mont elloval szemközt a Piave piszkosan kavargó hullámai Ban,amikor az olasz és amerikai repülők eregették le a bombát és az ágyuk okádták . rá a srapnellt. De ne vágjunk az események elébe! Tehenes Arisztid nem aranycsillaggal szolgálta a magyar királyt. Még fehér "krumplivirág" se virított a zubbonya gallér ján,amikor megismertem. Valami düledező csues házban,amelynek a fél tetejét ugy leütötte a gránát .min tha pajkos gyeiek vágta volna le a társa fejéről a kalapot, - mondom: Galíciában láttam először,amikor valami kapcából előléptetett alkalmatosságot kanyarított a nyakamba és bizony

talan/ szappanéhoz dörzsölgetve az ecsetét,habot próbált csinolni az arcomon./színű Mert hát Tehenes Arisztid borbély volt* - Ilyen renonszot emberfia még nem cipelt a nevében - ingatta apró madárfejét,miközben jobb ügyhöz méltóan hadakozott a habzani nem akaró hadiszappannal.- Tehenes Arisztid... Hányszor láttam már,hogy az urak önkéntelenül is elmosolyodtak,amikor igy egymás mellett hallottáíc ezt a két szót. - Hát hogyan jutott hozzá?- Nagy sora van annak,könyörgöm - fohászkodott neki a mondókának, ki tudná megmondani, hányadszor? Csiholta borostás államon a szappant:,-, ingatta hozzá hegyes orrban végződő kicsi madárfejét és ezt az ütemet hiánytalanul átvette a pocak ja.Igen,a pocakja. Tehenes Arisztid körülbelül olyan volt,mint egy nagy és egy kicsi krumpli egymásra ralivá. A nagyobbik volt a . törzse, az aránytalanul kisebb meg a feje. A kettőt összekötötte a nyaka, ami azonban igencsak rövidre sikerült. Mintha csökevénye lett volna az alsónak. Na de nem ez volt a feltűnő,hanem a négy végtagja. Ha lombjahullatott kiszáradt göcsös ághoz hasonlitjuk,közel járunk az igazsaghpz. Aki látott már futni olyan pihés csirkét, amelynek hajszáljbogozóoott a lábára, az könnyebben el tuoja képzelni, milyen volt a figaró Arisztid járás közbeni K in tha el akarta volna hajigálni kezét-lábát. Tessék ehhez még hozzáadni két gyermekkoporsónyi bakancsot és a lábszártekercset, amely a pipaszárvas tagságú és megfelelően görbe lábikrái körül tekerődzött./A szöges és rengeteg meretü lábbeli arra volt jó, hogy a földön is legyen valami suly, mert

#

egyébként felbillent volna a két krumplimondta egyszer egy rosszmájú tisztiszolga, akivel Arisztid örökké hadilábon állt./ - Nagy sora van annak, könyörgöm, hogy miként ragadt rém ez a név,-de ilyen renonsz!... Szegény enyém, Isten nyugtassa, nem ^ondóit arra, hogy mennyi csipkelődésnek és gúnyos mosolygásnak vetette meg az alapját, amikor kapva-kapott szerencsétlen keresztnevem után. Hogy lehet a magamfajta szegényiembernek Arisztid a neve?!." Sóhajtott. kyelva|hegyével megnedvesítette keskeny ajkát, azután nagy fej-és pocakingatás közben folytatta! - Rettenetes ez e szappan...! Nem habzik a szentnek se; pedig hogy erősködött az lembergi zsibárus! - • - Eöld ez, nem szappan - kockáztattam meg szakértelem nélkül, de Arisztid azonnal megcáfolt, természetesen a hadnagynak kijf'ró kellő tisztelettel. . - Könyörgöm, ez a .... izé okvetlen szappanszerü jelenség,mert épen az előbb próbáltam vele megmosakodni és akkor felfedeztem annak a nyomat, hogy alkalmas lehat a habkepzésre. Csak türelem' kell hozzá... Ilyen választékosan adogatta egyik szót a másik után.Közben valóban képződött valamilyen habfiéle jelenség az államon, igaz ugyan, hogy közben kilúgozta a bőrömet. Könnyű dolga volt a borotvajának.mert ugy ereztem, hogy tövestül potvog ki a szakaiam. Dehát Tehenes Arisztidet ez nem érdekelte, annyira belemert".it élete gyökerének és mosolytcsaló nevének ismertetéseié. /folyc.köVo/