Hetikiadás, 1936. január-december
1936-09-16 / 37 [1522]
ORSZÁGOSifWXTÁ* Káli néni nyelve. K szekció —I rta:Ki sigmándy Gé za, Kár hosszura nyúlt az árnyék és reggé le riként dér szitálta be a te tárt,amikor Veres Elemér végre rászánta magát,hogy megiria a levelet. - Ördög vigye - mondta nagy elhatározással - nem tanom... i Á felesége örömmel ugrott a nyakába és olyan forró csókokat cuprantott pirospozsgás arcára,mintha mézesheteiket töltenék. Pedig éppen most fordult az idő tizedszer ősziesre,. mióta a pap előtt is kimondták a boldogító igent. Valóban boldogok azonban csak nyolc évvel ezelőtt lettek, amikor EÍemer megunta a rokonság örökös zakatolását és a nagynénik állandó csipkelődését,aminek huszáros mozdulattal ugy vetette végét,hogy egyszerűen eladta az ősi birtokot,otthagyta a rokonokát Káli nénivel együtt és eljött fiatal feleségével meg kisfi'val ide az ország másik fel ébe.ahol senki sem kutatta,senki sem firtatta,hogy ki volt az uj földesúr feleségének az édesapja. Az uj környezetben még akkor sem húzta félre az orrát az alispán feles ege j amikor magától Veres elememétől hallotta, hogy - nincs abban szégyen - bizony neki nem volt egyebe a rajtalevőnél,ami~or férjhezment. - Kegyei irnok volt^az édesapám. Szegény jó anyámra pedig csak^homályosan emlékszem, olyan régen meghalt. Nincstelenségben nőttem fel, elemér gazdász volt,én w meg egyszeri varr ó-leány, amikor először" láttuk egymást. De csak az esküvőnk előtt "két hónappal teszéltünk először. egy nyári mulatságon... Ilyenformán pergett ajkáról s szó. őszinteségével an yira Megnyerte a me ye első as zonyának tetszés ét,hogy igaz barátság fejlődött ki köztük,amit az is bizonyít,hogy két kisebb gyermekének keresztanyjául már maga kínálkozott fel. - Kern lett volna nekünk az ég viláíon ,scmmi bajunk se -mondogatta még évek multán is,ha nincs Elemérnek olyan rátarti rokonsága, kég azzal se törődtem, amikor lépten-nyomon azt hallottan: tud-e főzni az a var ólény? - Nem félsz,hogy tüt felejt az ételedben? - Kit szól hozzá a tintáskörnői,: tükrös-nadráeu apósod?- Káli néni,az uram apjának testvére volt az efajta megjegyzése. 1 ben a legnagyobb mester. Olyan fulá.n. os volt a nyelve, ho; y Elemér nem birta tovább. Nem akart megsérteni senkit se,hát otthagytuk őket. Szinte bucsu nélkül... Vadidegen volt nekünk ez a vidéK,de lassanként beleszoktunk.. • Az alispánnénak is nagy része volt eb en a változásban,csak Katica asszony nem tudta egészen elfelejteni szülőföldiét. Evek óta azon mesterkedettjhoey meg örje az ura ellenállását. A szerető feleség minden tap in tatára es,leleményességére szüksége volt,még, kis gyermekeit is felhasználta erre a célra^de sokáig eredménytelenül. Elemér hallani se akart a jégi rokonságról,különösen pedig nem Káli néniről. Nagy türelem el és mé-; kifinomultabb furfangossággal azonban végre most elérté^hogy a szüretre meghívja. - Szegény i áli néni özvegy lett a mult nyáron - vívta utolsó CSŐ táját Katica. - gyermekei kiskorúiban pusztultak el. Kincsei senkije se. Csak a régi cselédség tesz-vesz körülötte... EmlékszeÍ-e rá,hányszor mond ta.mennyire szereti a ustot? Ugy, aho-yan kifolyik habosán a sajtóból. Hét nálunk ihatna,amennyi belefér. - Ke rágd annyit a fülemet - morgolódott az ura tettetett hoszszusággal - itt van .küldd el a postára.•• Odaadta a leveled,amit Káli néninek irt. Katica asszony diadala teljes -volt. Az ösztöne és büszkesége azt narancsolta.hogy mutassa meg már a roeonságnak uj otthonát,melynek minden darabja az ő Ízlését hirdeti, kég a kastélyt is ugy'égittették.ahogyan ketté eben összebújva elképzelték. Ha ad lássa Káli néni,mit tud a tintaskörmü megyei imok varrólány leánya... Ka az a vén sárkánya saját szemével látja, hoyai élnek,hogyan rendez edtek be és főkégpen milyen nevelésben részesültek a gyermekei,akkor az annyi,min ha dobra ütne családi eletét. /Folyt, köv./
