Hetikiadás, 1936. január-december

1936-07-08 / 27 [1522]

ORSZÁCOS l.KVLLIAK. Kszckció /Útcsinálók folytat r.sr./ - Ennek nincs titka Er.Shmid - mosolygott r. nttgyí.r mórnök. - Tes­sók rám figyelni.. .H0gmutr.t0n.N0n is érhet a szembe a kés negye. Az angol nagy érdeklődéssel leste kollega ja. minden mozdula tát.O­ve.tosen utánozta és nr.gyött kacagott, a mikor sikerült neki. Azután elhallgattak. A kunyhók között fellobogó tüzek megnyújtot­ták a munkások árnyokát.Óriások lépegettek olyan kimért megfontoltsággal,mint­ha Őrsvgen lettek volna, ós puskával a. vállukon vágnák "omény-szabályosan a lé­pést. - Azt se hallottam.még,hogy ilyen kevés szóval is beérje valaki ­folytatta később kr.Shmid. - Onnol egy hét alatt nem váltok -nnyi szót,mint előbbi munkatársaimmal egy nrp alatt.Mégis megértjük egymást...Ezek az egyszerű emberek pedig órákat elüldögélnek egymás mellett hangtalanul»Mi lehet ennek az oka? - Hosszú lenne ennek a sora. - sóhajtott a'magyar mérnök. - Rövide­sen csak annyit mondhat ok. hogy r mi népünk legelte tő, halászó, földmi velő volt azóta,mióta a történelem tud róla.Ezek a foglalkozásod pedig legtöbbször olya­nok, hogy társ nélkül végzi az ember.Tehát nincsen mellette,akivel beszélhetne. Igyszoktunk le r sok szóról. Hagyót hallgatták rá. - Csodálatos okos,tanulékony,kitártó és tisztességtudó nép - motyog­ta az angol kurta fapipája mellett. i - Azután meg - bátorkodott neki a magyar - ezeknek legtöbbje nem egy faluból való.Itt találkoztak először .A mi fajtánk non üti dobra, a baj át. Szemér­messége ebbne is mognyilvánul.Úgyis tudják egymásról.hogy közös gond nyomj- a vállukat.Itt akarják kiverekedni, ki izzadni azt a földet,amit a falujukban mun­kaalkalom hijján nem tudnak megkeresni.. .Meg nincs is annyi föld Magyarorsza­gon, hogy mindegyiknek jusson a mai birtokmogosztás mellett. - Hát miért kell nekik a föld?Ezt nem értem...Akad más lehetőség... - A magyrna.k mindene a föld, - kezdte a fiatal mérnök és a. mikor a második szó kifordult rz ajkán az angol kollega egészen feléje fordult.Talán megijedt tőle.vagy pedig megcsapta a fülét az a fojtott tüz,ami kiporzselt a kanjából. - Nálunk a legelesettebb embernek is ez a vágya és álma. beteljesülése, ha van akkora, darab földje, ahol egy tyúk napestig elkapar gr thrt ós -melyről azt mondhat ja:ez az onyóm... Rőt fény cs-pott rájuk a kályhából.A házikó deszkafalát áttörte a fészküket kereső vadludak úlos-fájdalmas kiáltás-..Az elmosódó zajban kedves ő­ezintoseggel csengett bole az angol hangja. -"Ur.Teleki,most már megértem azt is,miért markol belő r magyar mun­kás - földit,miért norzsoigrtja'a porhanyó rögöt az ujjai között,amikor pihenő idejében elnézi a felhő járását.a.mikor némán belebámul a tűzbe,de látszik az arcán,hogy messze szálldos a lelke... Átnyúlt hozzá és megfogta a. karját. - Mr .Teleki köszönöm, hogy felnyitotta a szememet .Mert no .gondolja, hogy rz.ón megtévesztő közömbösségem arra'kényszerit,hogy ne legyen nyitva a szomonyÉn sokat látok,mindent megfigyelek,dohát nem mindent értek meg, mert nem tudom az okát .Most már tudom, miért tud bánni a. magyar a földdel, mért nem fárad bele obbe a rettenetes erőt kívánó munkába.?... Péter-Pál tájékán már azon som csodálkozott^hogy r. föld hányasa ­ban és talicskázásában elfáradt magyar munkás pihenő ideje alatt lesétált a. kö­zelben dolgozó aratók köze,beállt a sorba és valami csodálatos, fénnyel a. sze­mében vágta a rendet.Csak nyolu-tiz lépést haladt a ka.szávai,mégis megnyugodott a lelke,mert elmondhatta,hogy arattam.... - Hát még majd ha a. maga jón törölheti lc a verejtéket a. homlokáról ­mondotta Mr.Shnid egy fülledt júliusi éjszaka Teleki mérnöknek, aki obből mege­légedetten látta,hogy elejtett szavai nem voltak hiábavalók.

Next

/
Thumbnails
Contents