Hetikiadás, 1936. január-december
1936-06-24 / 25 [1522]
ÚD szám. / A cserény mellett folytatása./ v, «^>-. N«alka Kopogó Sándor pipájában már alig parázslott a dohány .amikor a gép mozdulatlan feketeség megelevenedett .Kattant az ajtó zárja.majd pedig dördülve becsapódott.Pehér Köpenyes lapos sapkás fiatalember szállt ki beló le* Kinyújtóztatta meggémberedett derekát, azután néhány bátortalan lépéssel * közeledett a cserény feleTDe mintha minden mozdulata után az trrira ütöttek*volna. A kunyhó túlsó oldalán ült a sz ámad ó .Ne in látna tt a, csak érezte közallétét .Nyalka Kopogó Sándor ugyancsak igy volt .Percek teltek el konok hallgatásban.Különösen az öreg durcásodott ffie g. ölv a n ke ser üs ég szorongatta a torkát,hogy ki-ki hagyott még a'lélegzete is .Mert hat az égre mászó hold tdave tette a más ik árnyékát a szeme elé,Ettől lett kapkodó'az öre g szuszogása. - Akár a fehérnép. ..Tán még liszt is van az arcán...De bajusz ninfcs az orra alatt...Bő német nadrág lötyög a lábán,meg harcsaorru otromba cipó... Hát még a mozgása!Teremte Istenem}hiszen ugy lejje^t mintha táncoIna.Pedig már épen benőhetett volna a feje lágy a... f ' Ilyenformán kínlódott a vén csikós a fia árnyékának láttán .Nyolc éve már.ha jól számolgatta a ballagó időt.hogy ez a boldogtalan gyerek belegabalyodott a masinába .Addig epekedett a sokláiflpas városba,mig meg nem ese t raiáa 1 a jószágigazgató ur szive.Igy lett világcsúfjára gépkocsivezető a csikósbojtár, - Adjon Isten! -Rebbent ki a iiu mész te len száján. ' Nagy időbe telt,mire az öreg bajusza alól ki kívánkozott a szc. ' - Adjon Isten.;. Kezet fogtak.Bár a lóca végén ült,még odább húzódott.Két embernyi hely volt köztük .Hallgattak. Oly art némaság vigyázott a pusztán,hogy még a rakin-*•játlan szél sem merte háborgatni .Csak a leültető magyar tud ekkorát hallgatni. Beszél helyette a csend,ami'rabjává teszi egvizqgáló Bámulat ábam* Az egyik pipál, a másik meg cigarettázott,A göncöl szekerem k rúdja már akkorát fordult,minthia el akarna ütni a cserény mögött feketéllő benzines szekeret,amikor végre az öreg kiszáradt torkán kifordult az első hang. - Sze ntminánynapkor kitöltőm az időmet .Negyvenöt éve szolgálom a vártst. Az égről sisteregve bukott bele egy csillag a semmibe. ^Jó felóra is eltelhet ett,mire az'öreg folytatta. - Ez a Dallos gyerek lesz a számadó... Megroppant alatta a lóca .mert azt már nem tudta kiböködni,hogy mióta puszta ez a puszta azóta m'ndig Myalka Kopogó volt itt a csikós számadó A virradat előtti rakoncátlan szél végignyargalt a pusztán.Meg^iy ügette a csenevsész i ege nyéke t .Kapok o dó árnyékuk mintha a cserény mögött álló gepkccsit akarta volna végigverni,., • i Peng a kasza. Aki még nem látott aratást, annak hiányos a fogalma a magyar él étről, aki meg akarja ianerni a világ legrajongóbb és legszorgalmasabb földmivelő népet, nézze meg nyitott szemmel ahatárt akkor,amikor Péter-Pál napján megpendül a magyar kasza. Isten óriás templomává varázsolódik a ilyenkor az aranylóan ringó táblák végnélküli rengete. Fent a feneketlen -kékségben zeng a pacsirta, lent pedig kaszája nyelére támaszkodva, levett kalappal imádkozik az arató. Csak két szó az egész fohászkodása, de ebben benne van az eg';sz lelke: Uram segits! - Igy könyörögtünk egész éven át, igy kértük az esőt, igy rettegtünk az árvíztől, a tűzvésztől, tavaszi fagytól, jégveréstől és aszálytól. Igy könyörög a magyar ezeréve ezen a földön. Ebben az évben'meghallgattatott esdő szavunk, Az áldott föld ontja gyümölcsét, gabonáját. Az Uram segits! -'mostarra kell, hogy elbírjuk ezt a legnehezebb munkát, amivel az aratás jár. Aki látástól vakulásig perzselő napban kibírja az aratást, az megérdemli, hogy nyugodtabb legyen az ősze és a'tele. Ha nyugodt az őszünk, Ha bőséges az aratásunk, nyugodt a telünk is. Ezért válik a magyar földmivelő hálaadó imáéságává a kasza pengése .KG. . —.
