Hetikiadás, 1936. január-december

1936-06-10 / 23 [1522]

Árpád megőrül. Irta:Kisigmándy Géza. " - Bolond vagyok.csak nem keringek. Elhiszed? -El« Bajfelborzoló nyikorgással és hangos ssattanással becsapódott mögötte az ajtó. Nem ez a robbanásszerű dördülés okozta^hogy majdnem kiesett megritkult fogsora közül mindig füstölő és örökké szortyogó pipája. ón halálosan komoly és nyugodt hangom sújtotta fejbe és állitotta meg vagy fél percre az esze kerekét. Először csak tátogatott,azután letette az asztalomra azt a rettenetes illatú valamit,amit maga faragott rózsafa gyökérből és pipának becézett, ma jd pedig leroskadt mellém a töl tény ládából össze• kalapált recsegő székre. - Te, te doktor - hebegte'riadt megdöbbenéssel és halszerű nézéssel meredt rám -,te is azt hiszed,hogy valóban megbolondultam? - Azt, Árpád bácsi. Nyugodt hangon és tökéletesen leplezett nevetési ingerem talán még a szivveréset is elállította. - Hiszen akkor nem kell főbelőnöm'magamat - csóválta meg madár fejét és ösztönösen nyúlt kihűlő pipája után.- Hiszen akkor - -' Szotyongatta a pipa iát, laposan pislogatott és várta,hogy mikor robban ki belőlem a kacagás, A félig fedezék,félig pedig barak-szerü épület hiányosan elkéri tett szomszédos szobájából izgatott német beszéd verődött át hozzánk. Árpád alatt megroppant a rozoga alkotmány. - A mennykő üssön bele ebbe a hadaró bükkfanyelvbe - zúdult ki belőle az öaszegyülemlett indulat, miközben maga is ugy szaporázta a szót,hogy alig tudtam kihámozni az értelmiét. Tettetett megrökönyödéssel hallgattam,mire hirtelen torkán akadt a hang. Bizonytalanul pislogott.megemelgette gyermekkonorsónyi szeges bakancsát,nyelvével megnedvesítette keskeny ajkat és ismét elém tette rettenetes illatot árasztó pipáját. - Hát akkor mégis csak lehet valami hiba a fejemben - nyöszörögte fészkelődve - ha már te is ilyen félve elhuzódól tőlem... Mert ki érti ezt a nyavalyát,ha nem te...? Nem igaz? Kábölintottam. Erre még jobban összezavarodott.Peroekig szótlanul meredtünk egymásra, mialatt a szomszédból kacagásbafulladt az előbbi pörlekedő német beszéd. - Mond el,mi történt veled - törtem meg nagysokára szobánk viszonylagos csendjét. - Hát az ugy történt - kezdte még mindig riadtan,de talán szórakozottságból, vagy megszokásból előkaparta nadrágzsebéből azt az öngyújtót, . ,. amiben benzin helyett ronggyalkevert taplóból'készült kanóc Ingott ki és rácsiholta a szikrát. Alig telt bele egy perc,fuldokotam a rongy' ,tapló.dohány és pipa isteni összhangba keveredett illatától és kénytelen voltam kinyitni az ablakot,bár már fagyos novemberi szél sikongott az ^lpesek felől. - Hát mi történt? - nógattam. - Regényt irok - vette át a beszéd elpipált fonalát és most már szabályszerűen folytatta. - Erről a veszekedett háborúról nem veszek tudomást. Már a könyökömön jön ki. Az én alakjaim a svéd és norvég fjordok' csodálatos vidékén élnek. De vanköziük egy kehes is. Olyan milliomos féle, aki borzasztóan szerelmes. Nahát,azt akartam tőled megkérdezni,hogy mi az a csontszu?I.íert az a szu époen jó bonyodalom lenne az örökös percegésével. Erre már kitört"belőlem a régen esedékes kacagás. , - Ne röhögj már - méltatlankodott^Árpád bácsi. - Nem én vagyok a2 orvos. Éppen azért jöttem hozzád.hogy ne tévesszem össze az allegóriát a filagOriával.Hát most mit röhögsz?... /folvt.kövc/