Hetikiadás, 1936. január-december

1936-05-27 / 21 [1522]

/Hoppá Jancsi. " folyt*/ ereje kivédte a támadást .Hanem felüvöltött: -Ez a becsület?!-... Közel harminc esztendeje történt,de még mindig a fülembe cseír; Hoppá Jancsinak, a tisztesség és szeplőtlen lovagiasság bajnokának méltó felháborodása, -Csak kézzel és nadrágszíjon felül!-kiáltotta oda édesapám,aki a tornácról figyelte az eseményeket. A rátarti Áronon látszott,hogy ki akarja vágni a rezet.Host már nemcsak becsület dolga volt ez a birkózásTnanem talán egy kicsit vérre is ment.I i nézők tárga meredt szemre 1 el-elálló lélekzettei lestük minden mozdulatukat .kár ugy lihegtek,hogy rossz volt hallani.Inge egyiknek se maradt deréktól felfele.Talán négyszer bukott térdre hol az egyik,hol a masík< de mindig felcihelődtek. Aztán egyszrcsak valami állati hang bömbölt ki .„ron torkából. Látszott rajta.hogy ez a maradék ereje. Ne kikapott Jancsinak, megemelte és ' magával rántotta a földre.Hemperegtek mint az olajozott motola.Nem tudtuk, ki van alul,ki felülírCsak a szuszogó zihálásuk és fogcsikorgatásuk hasogatta apró izekre az egyre muló perceket .Mert ahogyan édesapám később megállapította, ott a földön legalább nyolc percig viaskodtak. Bennünk megakadt a szó.Senki se uert közülünk mukkanni se. Hoppá Jancsi halálra vált arccal és meggörcsösödött ujakkal ekkor kiszabahlt Áron öleléséből és fel<p _ .Azt vártuk,hogy most ráugrik a nyalka legényre, a leányok és menyecskék szemefényére,hogy végleg legyőzze .De nem igy történt.Eelcsapta két inas karját az égnek és kétségbeesetten sipolta bele kifáradt tüdeje a döbbent csendbe: - Vizet!!- .j-on elalélt... VJMÍr. kire az asszonynép észbe kapva megmozdult volna,Hoppá Jancsi is odaroskadt ellenfele mellé... Nagy üggyel-bajjal mosták fel mind a kettőt. Négy évre rá a bosnyák hegyek közöt t eldördült az a pisztoly, amelynek visszhangjaként elbődültek az"ágyuk és egymásnak mentek a világ népei* Füstös ajron huszárszale szvezető a gorodoki nagy lovasrobambán holtan bukott le a nyeregből,Ilonpé Jancsi pedig 1919 húsvét .. . vasárnapján kint a nagy legelőn követte a másik világba egyetlen méltó ellenfelét, amikor a megszálló oláh katonaság el akarta terelni "a gulyáját,de Jancsi nekiugrott a festettképü tisztnek .Hátulról ütötték át a szívét a hosszú szuronnyal. Isten nyugosztalja mind a kettőt... IG/KLné kémleljük az eget. Nemcsak a földet turó és füldmivelésből élő ember lesi naponta aggodalmaskodva az eget. hanem a nagyváros lakója is, amikor haragos felhői: gyülekeznek a feje felett. Eddig ugyanis szerencsésen megúsztuk azokat a napokat, amelyei" igy tavaszon, különösen pedig mágusban,többévezredes tapasztalat szerint veszedelmesek szoktak lenni az éjszakai fagy miatt. A mult-" évi Ínséges tennés után most olyan remények nyiladoznak országszerte, amelyeknek valóra válása nagyobb karéi kenyeret, valamelyest élénkebb forgalmat és ^nnek következtében könnyebb megélhetést jelent. Az áldott magyar föld mintha esek könnyíteni akarna sorsunkon", o 1 van

t pazar bőkezűséggel mutogatja már most kincseit kint á határban gabo-" nanemüben, veteményben ós gyümölcsben egyaránt, hogy szinte megdöbbenve állunk a ránkszakadó'istenáldás előtt. Gyanakodva csóváljuk a fejünket, hogy mi lesz finnek a következménye? Nem lesz-e meg a böjtje a várható bőségnek? ál tudjir-o adni a nagy felesleget olyan áron, amiből igazán hasznunk lehet mindnyájunknak? Ki tuu ma még erre felelni? Azután meg a sok csapás nyomán nem tudunk megszabadulni attól á rettegtető gondolattól, hogy nem'sorvad-e el ez a szán alom a nemrégiben olyan gyakori jégverés, árvíz, vagy pedig szárazság könyörtelen pusztítása következtében.

2 Ma már maradok hazánkban egy a sora a falusi és városi népnek, ez az oka annak is, hogy egyaránt kémleljük r.z eget naponta. KG f\-x~ —•—•—•—•—