Hetikiadás, 1936. január-december
1936-05-20 / 20 [1522]
K szekció ... Hosok. Csak Isten különös kegyelmével megáldott toll volna képes arra, hogy gyönyörű csokorba kösse azokat a szavakat,amelyek szépen gördülő mondatokba igazodva valamelyest is megközelítsék azt a Gondolatot és érzést, ami egyedül méltó azokhoz,akik életüket kockáztatták és oda is adták hazájukért. Lehet,hogy a nagy bölcselkedők hajszálpontosan meghatározták a hazáért mindenre képes ember fogalmát,de mi ugy érezzük;hogy ezt csak az érti meg maradéktalanul,aki már került olyanlielyzetbe,hogy rámosolygott a hősihalált haltak megdicsőült serege.A mi nemzedékünk az iskolapadiából egyenest utazott ki a harctér re, ahol még le sem sápadt arcáról az otthon felvirágzott sapka árnyékában kipirosodott lelkesedés rózsája és máris végig húzta rajta vere jtékes t nyirkos,hideg csontkezét a halál.' Aki belenézett a reáiranyitott puska megránduló csővébe ,aki megrezzent a mellette földet-sziklát turó-tepő gránát Vijjogó bömbölésétől,aki félreütötte a mellének taszított hideg szuronyt,aki tágranyitott szemmel meredt rá mellette halódó kényerespajtására, -aki szinpantott az alattomos gáz lélekzetet elhalasztó orgyilkos láthatetlanságából,aki előtt elsötétült a nap.derm :.sztő csendé fagyott a fülsiketítő eszeveszett harcizaj,aki csak akkor vette észre,hogy megsebesült,amikor egyre fogyót : az ereje és bágyadt melegség verte ki a testét,aki fetrengett orvostalan kínjában, aki szomjazással,koplalással,testi-lelki megaláztatással tehetetlen dühével élte embertelen életét idegenföld idegen rabságában,aki nem"én", hanem csak egy szám volt a sokaságban, - az talán jobban meg iüdná határozni a hős jelző fogalmát,ha megtalálná szótárában a reá illő kifejezései-Ét. De hat ki tudná érzékeltetni a felvirágozott,fellobogózott vonaton'hangos nótázással harcbainduló katona édesanyja es hitvese lelkivilágát,nem dadogássá szakadozna-e az egykor ugyancsak harcos apa féltő aggódása,amikor vitézkedő ^ fiáról és a leselkedő halálról beszélne ? Kilát bele az özvegy és hadiárva lelke zugába.kit mindana önfeledt pilla-natában az a testver.aki maga fogta le idegenföldön elesett öccse megüvegesedett szemét és utána még is töretlen kedvvel,sőt talán keményebb elszánással viaskodott tovább? Az ember lelkének csodálatos kincsei között legragyogóbb drágakő a szeretet,amelynek olyan varázslatos ereje van,hogy megbabonázza a hatása alá került fogalmakat .Azt sem tud jók, miért szereti az anya gyermeke a gyerr-ek édesanyját és azt a földet.ahol első bizonytalan lépéseit megtette,melynek levegőjét szivta, vizét itta és kenyerét ette.Csak valami láthatatlan erő húzza elszakíthatótlanul oda-vissza és vetheti a sorsa bárhova, rámosolyoghat a szerencse, eláraszthat ja a jólét, elfelejtheti még azt a nyelvet is,amelyen édesanyja legm ;.yocb örömere kigügyögte az első szavakat, de öincs olyan hatalom ? ami kiszakíthatná szivéből azt a^lappangó sóvárgást,ami minduntalan úrrá lesz rajta,ha boldogságához még kíván vala mit. A szülőföld szeretete szélesedett ki azzá a terebélyes fává, amely beárnyékolja ,eryben beragyogja azt a Kárpátok-koszoruzta földet.amit ezer esztendeje Hagy áror szagnak hívnak.Ilinket a hu szadi; század szülötteit vert meg a sors azzal az átokkal,hogy látnunk kellett ennek a csodaországnak széthullását .Pedig talán nem volt még ennek a földnek olyan nemzedéke,' amely annyit áldozott és adózott volna érte vérben,verejtékben és könnyben, r.i int epren mi .kert járt erre a hármashalom és négy folyó közén világot hódító német római császár, világrészeket felperzselő vad tat ár sereg, ragyogott a budavári Boldogasszony templom tornyán a félhold,de sohasem tette próbára ezt a nemzetet a sors annyira,mint Irianonban. Aki nemcsak az események száraz latolgatásával,hanem a szivével és a lelke&elegével írná meg a magyar történelmet,annak szakadatlanul hős költeményekkel kellene teleróni a papirost. Azt mondják, hogy az embert az esze és a szive vezeti cselekedeteiben.Yannak olyan népek is,melyek azzal büszkélkednek,hogy a józan eszük minőig elnyomta a szivük sugallatát, kom tudjuk,hogy mi melyikek közé tartokunk,de ugy érezzük,hogy a magyar józanesze elhomályosodott akkor,amikor ugy érezte,hogy a szülőföldje,a hazája forog vésze de lemben. Csak ezzel magyarázhatjuk meg azt a megszámlálna tstlar hősi sirt,amely ott púposodik Nagymagyarország szinte minden talpalattnyi földjén.Csak ezzel értjük meg,hogy ez a maroknyi nemzet hatszázezer hősi halottat áldozott a legutóbbi háborúban is ezeréves határaiért. Koldus szegénységünkben ós e jobb jövőben vetett törheteti;....:, hitünkkel az év legszebb hónapjának egyik vasárnapján áldozunk egész szívvei azok emlék ének, a kik egyetlen kincsüket áldozták hazánkért.
