Hetikiadás, 1936. január-december

1936-04-29 / 17 [1522]

/János bácsi folyt./ ' Kszekció Percek múlhattak el,amig szóhoz jutottam. - Pap,vagy talán püspök is? - dadogtam bizonytalanul.-Nem ért em,hiszen azt mondta .nem tud olvasni. - Azt .Hamis, vagy hazug szó még nem hagyta el a számat, amióta a magam'embere vagyok.Aki férfi,legyen férfi talpig.En meg annak tartom magamat,ha nem is Konyítok a tekintetes urfiók tudományához. Kiegyenesedett .Keményem kopogdtt a szara ,ami még jobban megzavart. - De akkor hogyan lehetett volna pap? - makacskodtam álhatalosan. - Hát ugy,könyörgöm - hunyorított a szemével.mert már érezte, hogy fölém kerekedett - hogy szegény jó .édesanyám' ódesbattya Balián volt plébános,Sokszor mondta: Ne aggoaalmaskodjál Karis,én nevelek papot a fiadból#De csak mondogatta, mert váratlan meghalt.Isten nyugosztalja .En meg gyerekfejjel csak kivülrőí láttam iskolát.Hát így esett az én papságom. Azt a két mókusfarkat,amit egyébként bajusznak tiszteltek, a kezehátáwl kétfelé simitotta és igy utat csinálva a beszédnek nyugodtan folytatta: - En nem tudom a tekintetes urfiék tudományát,de tudom az^ enyémet,ami nekem meg még az ükapámnak is elegendő volt az első bérességre. Araszos pálcikát húzott ki a csizmája szájából.Oda tartotta az orrom elé. - Hát ezt tessék elolvasni - incselkedett fölényesen. - Hit olvassak ezen? * csodálkoztam lekicsinylően.Hiszen ezek nem betűk. - Vagy igen! - diadalmaskodott az öreg és szép sorjában elolvasta.hogy Szent György napjától darlós Boldogasszonyig mit nolgozott a tizenkét negyesfogat. Uj világ kapuját nyitotta ki előttem.Pihenő perceiben nagy örömmel és hűsegesén magyarázgatta a szögletes magyar irást,amit a késével rót fel arra a kis pálcikára,amit azután feltett a mestergerendára. Ott volt a "könyvtára" az előtte voli három Béres Jánosnak is. Talán három hét múlva.amikor már tökéletesen megtanított a róvára és fel akart szabadítani,láttam rajta,hogy valami igen nyomja a lelkét.Végre egészen elérzékenyedve kibökötte a vélekedését. - A tekintetes úrfi most már mind tudja,amit én tudok.Tessék hát megmondani,kisebb ember vagyok-e én,mint az olyan,aki járatos az idegen betűvetésben^Magyarnak a magyar tudomány való.Igaz-e? - Igaz,3anos bácsi - hagytam rá készségesen és hálásan megszorítottam becsületes kérges kezét. KG/3 Május. Hasztalan hirdeti a naptárunk már március végén a tél halálát, hasztalan ragyog a nap a szeszélyes és megbízhatatlan áprilisi égről, a magyar nép addig nem hisz a tavasznak.amig rá nem virrad május elseje.Több évezredes bolyongásai és a Kárpátok alatt történt megállapodása óta ugyanis álland'an azt tapasztalta,hogy a májusi időjárástól függ egész évi verejtékes munkájának gyümölcse. A májusi eső minden cseppje aranyat ér - igy él a magyar mondás ember-emlékezet óta és ezt a hiedelmet eddig még nem tudta megdönteni semmiféle tudomány se.Ba ebben'a hónapban szakadtlanul esne is az eső.még sem lenne sok a magyar földnek .amely magábaszivja és elraktározza azokra a hónapokra,amikor nem hull áldás az ógből#Ha jó a május és'a fagyos szenteskről elnevezett három nap is elballagott a fejünk fele tt, akkor már nagy ' megkönnyebbüléssel várhatjuk az aratást,mert lesz betevő falatunk télen. Nemcsak a termés2et újjászületésének és legragyogóbb kiteljesülésének hónapja tehát a május,hanem a sze ényembernek is Iegfontosabo^ időszaka,mert ekkor tudja meg,hogy remélhet-e életesorán valami k&ryebbulest vagy pedig még jobban megnehezedik fölötte az idő járásáa.