Hetikiadás, 1935. január-december
1935-04-16 / 15 [1521]
A w * . 1935.április 9. A beké biztonsaga. UA ÍH-M %' °? e PP e í f ei P csodálkozunk azon,hogy Eden lord,Anglia egyik kivalo államférfié,belebetegedett fáradtságes utazásának és tárgyalásainak izgalmbaiba.Nagyon nehéz,szinte reménytelen feladatot vállalt magára, amikorra szembenálló feleket közelebb akarta htzni egymáshoz.ígéretekkel, rábeszéléssé^,egy jószándéku embernek minden rendelkezésre álló szellemi fegyverévei.A beteg nemzetkőzi helyzeten igyekezett segíteni, s ő,az ar« vos betegedett bele a makacs ellenálláson kudarcot szenvedett fáradozásába éS ez a tény épen eléggé . ' jellemzi a mai zűrzavaros helyzetet.A nemzetközi betegség tünetei: az egymás ellen törő kapzsiság, hatalomvágy, féltékenység soha nem látott mértekig fokozódtak, s ezeknek leküzdésére az államférfiaknak már valósággal emberfölötti munkája szükséges. S mindennek el lenére ma is vannak még politikusok,akik lankadatlanul dolgoznak azon,hogy eloszlassák a több irányból keletkezett viharfelhőket, Európa égboltjáról és a békét, a mindenannyiunk által annyira sóvárgott igazi békét hozzák ajándékul az emberiségnek.Nehezebb munkát aligha vállalt még valaki.Hiszen nem egy békét veszélyeztető ország ellen kell felvenni a harcot,hanem olyan bizalmatlanságot kell megszüntetni, amely Európa több pont jón halmozott össze kirobbanás sal fenyegető gyúlékony anyagokat.! bizalmatlanság kölcsönös gyanúsításokat,vádaskodásokat szült, békebontó törekvések vádjai röpködnek a levegőben,Berlin.Páris,Moszkva, a kisantant főyárosai egykepen szerepelnek ezekben a vádakban.A németeket az örök vetélytárs,a franciák gyanúsítják háborús szándékká 1,nemcsak saját országuk,hanem Ausztria ellen is,Berlin viszont rem egészen alaptalanul tart az oroszországi hatalmas arányú fegyverkezéstől.A lengyelek,mint elsősorban veszélyeztetett szomszédok,szintén féltik országuk épségét a vörös rémtől, a kisantmt pedig bennünket szeretne még jobban megnyomorítani.Az olasz-jugoszláv viszony feszültsége sem igen engedett,Bulgária körül változatlan a vasgyürü szorítása,egy szóval alig van Lurópának két olyan állama,amelyek között teljes lenne a békére törekvő teljes egyetértés.Talán egyedül az olaszos z,trák-magyar együttműködés emelhető ki,mint örvendetes jelenség az általános sivárságból.A francia-kisontant katonai szövetséget, a Balkán-blokkot, a francia-orosz közeledést természetesen nem számithatjuk a békebiztwsitó egy ttmüködések közé. A békére törekvést pedig mindenütt hangoztatják, s ennek elérésére a biztonságot dobták be jelszóként a sűrűn ismétlődő nemzetközi tárgyalásokba De ennek a biztonságnak keresztülvitelét illetőleg olyan különbözők a megoldási javaslatok,hogy vajmi nehéz lesz megegyezést létrehozni.Franciaor zág úgynevezett kollektív biztonsági szerződés megvalósulását szeretné,lehet leg Európa összes országainak bevonásával,kölcsönös segélynyújtással,minden megr támadott részire. Németország kétoldalú szerződések kötését jerasoljoa jól bevált német-lengvel szerződés mintájára.Olaszország a római jegyzőkönyvekben lefektetett olasz-osztrák-magyar együttműködést tárja követendő példaként a világ elé s véleménye szerint ez az együttműködés magja lehetne szelesebb^ körű regionalis egyezményeknek.Anglia nem óhajt teljesen belekapcsolódni ^urópa ügyeibe, s - közvetítő szerepet szívesen vállal- állast egyelőre inkább csak az ellen foglalt,hogy Németországot körülkerítő: szö# vétkezés jöjjön létre.A kisantant természetesen olyan biztonsagot akar magának,amelyben teljes zsákmányának megtartásét látja biztosítottnak. Ezeket az ellentétes felfogásokat tehát nagy munka lesz kozos nevezőre hozni.A békének olyan szeretete szükséges hozza,amely csak a legnemesebb gondolkozású emberek saját ja.Megadni mindazoknak azt,amihez joguk van, • letörni a kapzsik és hatalomvágyók kinyújtott csápjait,meggyőzni a íelrevezetetteketcÉzek azok a kivánalmak,amelyek egyensúlyt teremthetnek Európa sok vértől áztatodt,sokat szenvedett fölaién.Ezek a feltetelek hozhatják _ meg a biztonságot,az igazságos béke bizéolságát,legfőbb vágyunk beteljeseoesét. J./ . — .
