Hetikiadás, 1935. január-december

1935-10-22 / 42 [1521]

42.sz, /Anaklét fráter nagy mk ve.Folytatás./ Először a barát térde bicsaklott meg. Azután meg a kapitányé. - Emlékezel- e Ferkó?- sziszegte a fráter fulánkos szóval mivel búcsúzott tőlünk Zámory kapitány*..? - Emlékezem- nyögte az uj kapitány,akinek az a másik hős marta a szivébe a magyar föld szeretetét olyan sikerrel.hogy a még magyarul sem tudó egykori német zsoldos katona fia már a végvári vitézek ragyogó példaképe lett, - nlcheller Ferenc kapitány - folytatta a "barát - én most elmegyek. Itt "hagylak a gesztesi várban. Lehet,hogy csak majd Buda vára alatt találkozunk,mert nagy útra vállalkoztam. Összegyűjtöm a vitézi népet. Besuvadok még azok közé is,akik Thökölyhez húznak... Ez lesz az én eletem utolsó fellobbanása. De győznünk kell!.., kire i'icheller kapitány körülnézett,már csak a madarak dala csattogott körülötte. Anaklét fráternek se hire.se: hamva. íki tud ja,hol járt már? Sokszor még maga a kapitány is azt hitte,hory nem földi anya szülőt te, hanem valami boszorkányos varázslát hajtja, - A lélek ereje csodát müvei - dobolt a lelkében a barát szava és amikor felért a várba,megnyu-odva lépte át a lakása küszöbét. Odaállt a nyitott ablak elé és fürkészve nézte a zöld szőnyeggé összefolyt erdőt, -Vájjon merre járhat már az a lélek-ember? - suttogta'és még azt sem hallotta,hogy ott all mellette a felesége, Orsika asszony,az egykori budai basa álomszép leánya tengermélységü szemét rányitotta mosolygóarcu urára,azután odasimult széles mellére, ' - • . Gyöngyöm - sutto;ta a férfi,akiben még most sem szakadtak szét ifju. szerelmének édes szálai.- Látom,mondani akarsz Valamit.,• f - Egy van_

:i

édcs uram - lehelte az asszony- arra akarlak megkérni, hogy hallgasd, meg kis Ferkénk kivansagát. Utolsó szava sírásba fulladt, i'icheller Ferenc kapitánynak ^öszszeszorult a szive. Ösztönösen érczte.,hogy valami sajog a felesége lelkéken. Lenyeldeste az indulatot ós tompán buggyant ki belőle a kiáltás; -Gyere be Eerkó! Az ifjabbik kicheller Ferkó szakasztott olyan volt,mint huszonöt évvel azelőtt az apja,aki ugyancsak a nyargaló vitézek hadnagyaként virtuskodott, De talán a haja. mégis feketébb és a szeme is mélyebb tűzü. - kit kívánsz fiam? - megkövetem édes jó apámuramat - vágta ki a gyerek lángbaborult arccal - engedje meg,hogy elmehessek a legényeimmel Buda alá, l.Iickeller kapitánynak megrándult a kar ja, mely be a felesége kapaszkodott, - Vájjon nem':' tudja-e ez a yy ~r k,k.o

: y budai basa volt az öregapja?- kérdezte önmagától,de már élékor suttogva sürgette a párja, - Jó,elmehetsz, A hadnagy ajkához kapta a feléje nyújtott atyai kezet, i'icheller i'erenc, a gesztesi var kapitánya magához ölelte feleségét és vitéz fiát. Szemét elbontotta a hála fátyol a éá a nyitott ablakon át kutatta az erdőt, Vájjon hol : jár az az áldott pap,aki idegen származású vérükbe igy bele tudta marni a magyar lelket,,.?