Hetikiadás, 1935. január-december
1935-08-27 / 34 [1521]
Genf nagy napok előtt. , Alig egy hónappal ezelőtt léptek ki a Népszövetségben vezérkedő államférfiak a genfi palota kapuján es máris eljött az idő.hogy ismét útra keljenek, meg az eddiginél is nehezebb és sajnos, reménytelenebb feladat megoldásának kísérletére. Legutóbbi bucsuzásukkor kifelé még azt hirdették,hogy bízni lehet a békés megoldásban, befelé, maguk között azonbam, aligha volt sok reményük, hiszen az eseményeket nem tudták egy pillanatra sem sabályozni, azok tőlük függetlenül alakultak, bármit szóljanak is hozzá Genfben, Parisban Londonban. ' A szeptember 4.-én kezdődő ülésszak épen a mcs t eltelt hónap í en ]i!S* gaibó , 1 ok ulva, nem is remélheti, hogy érdemleges munkát végezzen és eegfobb^igyekezete valószínűleg abban fog kimerülni, hogy nEgtépázott tekintélyét .meg annyira, amennyire lehet, megőrizze. Augusztusra meg vártak valamit 8 parisi háromhatalmi értekezlettől. Ennek teljes eredménytelensége után azonban a beket aligha lehet már megvédeni. Franciaország közvetitő szerepétől, ug£ látszik, immár visszavonult. Angliában pedig mindjobban erősödik az a meggyőződés, hogy a háborúnak útját állni már nem lehet. Mihelyt az időjárás kedvezőre fordul, Olaszország csapatai bevonulnak Abessziniába, s ho kell, véres harcok árán is, megtörik az ellenállást és megkezdik gyarmatosító munkájukat, Mussolini legutóbbi beszéde semmi kétséget sem hagy eziránt. Olaszország nem hátrál meg, egyenesen halad a megkezdett uton, ha lehet Genffel, de ha kell Genf ellen is. Ha tehát Genfben az ő politikája ellen hoznának hu tározatot, azonnal kilép a Népszövetségből s lm" büntető rendszabályokat léptetnének életbe, azokkal szemben is felveszi a harcot* S hogy Európában senki se legyen kétségben Olaszország katonai ereje felöl, hatalmas felkészültségéről tanúskodó hadgyakorlatot rendeztetett a tiroli határ mentén, fegyverbe hivta a félszigetnek majdnem minden ka tora viselt férfiát. Az olasz katonai erő megcsillogtatásán kivül cseppet som lekicsinylendő munkát végzett a diplomácia is, a nagy vállalkozás sikere érdekében. Franciaországgal az ez év elején uj életre keltett baráti viszony szinte változatlan mértékben fennáll, erről az oldalról nincs is mitől tartaniok az^ olaszoknak, s ho talán Lavalék fognak is Genfben egyes népszövetségi eszméket hangoztatni, lénygges akadályt nem gördítenek majd az olasz tervek elé. Néns tországgel szemben a szállongó hírek szerint sikerült az eddigi kevésbé barátságos viszonyt enyhíteni s ugy látszik rövidesen az is várható, hosar p két ' ország meg nem támr. dási szerződést kössön egymással. Még a távoli Japánnak is, a színes faj érdekében felemelt hangja, az utóbbi időben veszített élességéből s ez talán előjele annak, hogy Tokió sem fog a számára oly messze eso bonyodalomba téry legesen beavatkozni. Úgyszólván Anglia maradt csak meg merev ellenzőjéül a tervbevett olasz gyarmatosításnak, lehet, hogy magasabb elvi szempontokból, de lehetséges az is, hogy csak a saját haszna erdekeben, s na erre megnyugtató Ígéretet kap, akkor nem fogja akadályozni az.esemery eket. Az olasz diplomaták meg fognak jelenni Genfben is, nogr ott döntő harcot vívjanak igazságosnak vallott ügyük érdekében. /Valószínűleg bizonyítékokat hoznak fel arra, hogy Abesszínia nem méltó a népszövetségi tagságra és ennek a testületnek a védelmére, - ennek felvetésére tényleg alapos okaik vannak - a gyarmatosítás pedig javára fog szolgálni a tulnepes olasz földnek, az emberabb színvonalra emelés pedig magának a bennszülött abesszin népnek is. Reméljük hogy akik m m ég tul kedvező színben i#ekéznek feltüntetni Abessziniát, nem egészen önzetlen barátságból, hanem az erotol duzzadó Olaszország iránti ellenszenvükből, azok is be fogjak latm, hogy a iénazöTOtséR nagyobb hasznára lesz az emberiségnek azzal, ha egyes merev dogmafiit fflSévefnem állítanak akadályt a műveltség terjedésének, ami ketsegtpftnül követné az olasz gyarmatosítást. Bizalommal várjuk, hogy be fogjak elt látni Genfben s esforfnt foglalnak majd állást ebben a net^z kérdésen. J/F
