Hetikiadás, 1935. január-december

1935-08-13 / 32 [1521]

oc» öZaiiL. K szekció /Rabul esett Ferke hadnagy folyt;/ -Azok - hagyta rá Micheller hadnagy. -Csak ugy elmehetünk minden nélkül? - hitetlenkedett a bég is. - Csak ugy.Ha mi magyarok kimondunk valamit,azért a becsületünkkel állunk jót.Tessék... , . A budai basa egészen meghatódott.Ekkora lovogiasságot nem mert elhinni se,hát még most itt vele történik meg ez a csoda. Odelér>ett a hadnagy elé.Hosszan a szemébe nézett.A kis mécses gyatra világánál is látszott,hogy összeszorult a torka és nem tudja kinyögni,amit akar,pedig_valami igen szép gondolat kívánkozott ki belőle. - Hadnagy ur,én harmincnégy éve a kardomból élek.Végigverekedtem a fél világot,de sokszor mondtam,hogy nincs nekünk több egyenlő ellenfelünk,csak a magyar.Tudom,hogy amolyan virtus volt csak ez a leshanyás is.Legénykedés,játék a halállal.. .Semmi egyéb. Rápislogott a hórihorgas bégre,aki törökül morgott valamit,majd pedig mqgyarra forditotta a szót. - Hát a_többivel,a nőkkel mi lesz?- kérdezte sunyian. - Azok itt maradnak,amig meg nem kapjuk az illő váltságot értük - fele] Ferkó szemrebbenés nélkül. - Rendben vagyunk - vágott közbe a basa,aki igen restellte a rajta megesett csúfságot és örült.hogy most ilyen szépszerével szabadulhat. - Megalkuszunk.Abban nem lesz hiány.Ennek ez a rendje.Hanem én magam helyett is küldök két három . éves lovat.Nyereggel,kantárral,azért a vendégszeretetért, amiben, e várbon részem volt. Kezét nyújtotta amit Ferkó el is fogadott. A basa rövid tanácskozás után megalkudott a zsugori béggel is.Igy azután a gesztesi legények még jó darabon el is kisérték az előkelő urakat' és vidám nótás kedvvel ügettek vissza a várba ugy hajhaltájban.De ettől a naptól kezdve mintha kicserélték volna a gesztesi vitézeket.Még Zámory Imre kapitány ur kemény arca is derültebb lett.Nagy megnyugvás volt mindnyájuknak az a tudat, hogy télire mégis csak lesz valamijük és nem kell lesni a bécsi király követét,aki megint azzal állit majd be,hogy ez sem jó.az sem jó,ez nem katonaság, hanem szedett-vedett népség,éopen ezért nem érdemli meg"ő szent császári felsége" jó indulatát, ami magyarul annyit jelent,hogy nincs zsold,nincs fegyver és 18szer.Kínlódhatnak tovább a maguk emberségéből. Még csak akkor vált teljessé az örömük,amikor Kisasszony napján megjelent a vár alatt három iszpáhi öt lóvall - Mégis derék ember a basa - dörmögte Zámory Imre kapitány - megtartó' ta a szavát. Csak Micheller Ferkónak,a nyargaló vitézek ifjú hadnagyának szorult össze a szive e hír hallá tára,mert bármennyire örült az ajándék-lónak/az egyiket úgyis a kapitánynak szánta/elszomorodott nagy busán, hisz en ez a három török bizpnyosan hozza Fatime váltságdiját is,ami azt jelenti,hogy kiröppen a várból az a gyönyörűséges angyal,akinek éjfekete szeme jobban bevilágította a gesztesi vár zeges-zugos köveit,mint az ökörnyáias őszi tájat bearanyozó napsugár. .A nagyságos budai basa azonban esek ezt a két arab paripát küldte é azt a vigasztaló'üzenetet,hogy legyen türelemmel egyetlen lánya/akit az igazhi tü ifjú vitézek Euda nyíló rózsájának emlegettek/mert még mielőtt leesne az első hó, megküldi a vált ságdijat hiánytalanul. A sima szavú iszoáhik azt várták, hogy nagy S2e mre hányásban lesz ré-_ szük gazdájuk szűkmarkúsága miatt és majdnem hanyatestek a csodálkozástól,amikor a félelmetes hirü Ferkó hadnagy összeölelgette mindhármukat és ugy megvendégelte eket,hogy /Allah bocsássa meg nagy vétküket!/a tüzes somlai bor izét még akkor is érezték,amikor negyednap hazafelé ügettek a sárguló levelű erdőbe