Hetikiadás, 1935. január-december

1935-08-06 / 31 [1521]

1935.augusztus 6. Genf alig segitett. Augusztus első napjaiban nyomasztó várakozás nehezedett ugy szólván az egész világ közvéleményére, Genfből, a Népszövetség tanácskozásairól várták a hireket mindenütt, sikerül-e vájjon eloszlatni a háborús fellegeket az énen eléggé megviselt emberiség feje felől. Nem téveszthetett meg ugyanis senkit az,hogy a háború színterének Kelet-Afrikát készül kijelölni a sors, mert ma ennyire össze vannak kuszálva a különböző érdekek,hogy EZ esetleges háború, ha talán nem. is tágítaná ki körvonalait, a nemzetközi helyzet bon ekkor is súlyos bonyodalmakat okozna. T^rmészetoscn elsősorben a Népszövetség volt tudatában az ellentétek kiéleződésében rollő veszedelemnek s ezért négy napon ét, éjt nappallá téve, folytak a rábeszélések,hogy mindkét fél tegyen engedményeket,közeledjék egymáshoz a közös cél, e béke érdekében. Szerdától szombatig tartott t feszültség, napról-napra fokozódott az izgalom,mig végül sikerült bizonyos megállapodást létrehozni,ami.bár lényegében nem jelent még változást

?

de legelébb egy hónappal elhalasztotté a háborús kirobbanás veszedelmét. Nehéz dolog volt ennyit is elérni c Népszövot ség iránti általános bizalom megfogyatkozásának idején és a szembenálló felek merev álláspontjának közepette. His zen Olaszország eleinte attól is vonakodoé hogy megjelenjék Genfben s bár hajlandó volt a viszály békés elinté zésére, de csak a Népszövetség keretein kívül óhajtotta ezt keresztül vinni. Abesszínia viszont népszövetségi tagságának előnyeit felhasználva mindenkénen azon volt, hogy az ügy Genfbe kerüljön. Az Abesszínia területén erősen érdekelt Anglia is a Népszövetség elé akaarta vinni a kérdést, ami ezután Franciaországot allitot nehéz feladat elé. Hogy magtartsa az Angliához fűződő régi és Olaszországgal a legújabb időkben ismét javuló ba rá t.-s agát. kény telén volt közvetítő szerenet vinni a két nagyhatalom között. Laval fejtette ki a legélénkebb tevékenységet, hol az egyik,hol a másik részen igyekezett lefaragni a követelésekből s abban, hogy legalább elodázni sikerült a háború kitörését,hogy némi lehetőség nyilt a békés rendezésre

} talán énen az övé a legnagyobb érdem; A Népszövetségben tehát pillanatnyilag a béke győzött s a most következő rövid hónap dönt arról,hogy lehet-e megszilárdítani e pillanatnyi diadalt. Két helyen foglalkoznak ezzel a szinte emberfeletti feladattal,az újra összeülő nemzetközi békéltető bizottságban és a hármas^nagyhatalmi, angol francia-olasz tanácskozáson. A kilátások bizony csak kevéssé biztatóak, egyeséé szerint egyenesen reménytelenek is. Az optimisták is csak abban az esetben várnak kedvező eredményt, he Abessziniát sikerül rávenni arra, hogy gazdasági és területi engedményeket tegyen Olaszországnak, 8 pesszimisták pedig ezt mondják, hogy hiába itt minden zoldasztalnál folyó tárgyalás,, mihelyt eljön a szeptember, a fegyverek zaja fogja felváltani a béke csendjét. S mialatt r nemzetközi testületek és bizottságok keresik a nehezen megtalálható kivezető utat a bonyodí lmekból,Afrikóban, mintha mi sem történne Genfben és Parisban, lázas ütemben folynak a készülődések a véres elintézési módra, a háborúra. Olaszország ujabb korosztályokat mozgósít, hajó' nap-nap után szállítják t katonák ezreit Eritreébo és n Szomáli-földre,Abessz niában pedig köszörülik, tisztogatják e régi harci eszközöket, külföldi megbízottaik mindenütt fegyverért es lőszerért kilincselnek és nagyban biznak a távoli szines nagyhatalom, Japán segítségében is. Minden arra mutat, hogy a fegyveres összecsapás késik ugyan, de már nem fog sokáig késni. Számolni kell tehát azzal, hogy Abesszínia földjén rövidesen megindul az ellenségeskedés. Olaszországnak ujabb területre van szüksége, hogy folyton fokozódó emberfeleslegét elhelyezze és kézenfekvő, hogy a Bér meglévő két gyarmat" között fekvő Abossziniában gondolja ezt megtalálni, S ha már háború néIker ezt nem sikerül végrehajtani, akkor legalább reméljük azt, hogy ennek rövid lefolyása lesz és távolabbi bonyodalmakat nem fog előidézni. Maga a gyarmatosítás pedig egyáltalán nem lesz káros az . . abesszin népre. Ha Olaszország megteremti ugyanazt a kultúrát, mint Líbiában és Sritroábcn, ebből csak haszna lehet az általános civilizációnak, de magának a közvetlenül érdekelt bennszülött lakosságnak is. J/T