Hetikiadás, 1935. január-december

1935-08-06 / 31 [1521]

1935.augusztus 6. K e t i k i a d á s. 31.szám. Na gyboldoga sszony. Ebben a szóban benne van a magyarság egész lelke és gondolkodási módja.Nincs a világnak mér egy nyelve,amely Szűz Máriáról ilyen tömören és maradéktalanuUíi tudná fejezni a lényeget.Nem hiába nyúlik vissza ennek a hármas egy szónak eredete azokba az időkbe,amikor a magyar még nem ismerte Krisztus vallásét,hanem a pusztázó népek tiszta lelkével megszemélyesítette azokat a foga Imákat,amik ott éltek benne kitörölhetetlenül. A Nagyboldogasszony volt őseinknek az a jóságos asszony,aki élete kockáztatásával szülte e világra magzatát és utána minden jóban-rosszban.örömben és bánatban ott állt mellette,hogy oltalmazza és támogassa holta napjaig.il vad harcok és örökösen fenyegető véres küzködések keményszívű fia akkor éhezte igazán embernek magát,ha otthon meghúzódhatott a családi tűzhely körül ós a fergeteges tusókon kapott sebét az a kéz gyógyítgatta, amelynél gyengédebbet és enyhülést adóbbat még ma se lehet elképzelni, mert a szeretet és a lélek sugárzik ki belőle.Az édesanya felmagas ztálasából fakadt a magyarság Nagyboldogasszonya,az a csodálatos eszményi asszony,aki gondját viseli minden magyarnak. Akinek a lelkében pedig az első és legtisztább helyet az édesanya képe tölti be,annak nem válik természetéve a vad indulat viharzása, mert a bosszú és öldöklés.a kegyetlenkedés és rosszakarat irtózik az anya simogatva féltő szeretetétől.Ez a titka a mi fajunk legszebb erényének és legnagyobb kincsének:a megértő megbocsátásnak és annak a kedves pszinteségnek,ahogyan mi fogadjuk az ajtónkon kopogtató idegent,akivel megosztjuk utolsó falatunkat és enyhülést adó ágyunkat.Mert ha szeretetről h szelünk nem lehet más példánk,mint csak az édesanyánk. Még gondolatnak is felemelő,hogy egy műveletlennek tartott,szinte évszázadokon át örökösen csatázó népnek hitében az első helyen álljon az édesanya,a szeretet megtestesülése.Ez már magában véve is olyan bizonyíték a magyarság ezer év előtti viszonylagos műveltsége mellett.hogy felesleges rá több szót vesztegetni.Akinek szenvedélyei fölött a lélekből táplálkozó szeretet uralkodik,arra nem lehet ráfogni sem azt,hogy barbár, hanem énpen ellenkezőleg azt hogy ősrégi, talán már el is felejtett műveltség letéteményese és továbbadója. Arra se volt még példa egy nemzet 'létében sem,hogy Krisztus hitével megbarátkozott volna egy emberöltő szűk keretei között,csak nálunk sikerült Szent István királyunknak.Sok szó,még több irás foglalkozott^ már ezzel a kérdéssel.legtöbben azzal oldották meg ezt a szokatlan és egyedülálló jelenséget,hogy a magyar hosszú vándorlásai és harcai során különösen hadifoglyai révén - mór megismerte a keresztény vallás egyes tételeit és igy nem volt neki teljesen idegen az olasz és német papok prédikáció ja. Lehet, hogy ennek is jutott valamicske elenyésző szerepe, megtérésében, de semmi esetre sem akkora,mint ahogyan egyesek kardoskodnak mellette,mert más nemzetek élet-'ben is volt hasonló mozzanat,mégsem hajtottak fejet olyan rövid idő alatt Krisztus előtt,mint a magyar. Aki azonban ismeri a magyarság lelkét és tudja,hogy a Nagyboldogasszonyban kifejezett édesanya-tisztelet milyen mély gyökeret vertébenne, egyszerre megérti,miért nem idegenkedett Szent István hajrázó,kőházat sem ismerő nepe Krisztustól?Azért,mert az idegen papok - talán éppen a király figyelmeztetésére - legelőször is a boldogságos Szűzről beszéltek és nem ellenezték,ha Krisztus anyját Nagyboldogasszonyként tisztelték. Erre vall az is,hogy azok az egyházak,amelyeket első királyunk, alapított, s-»rra a Nagyboldogasszonytói kapták nevüket,vag^y pedig Szent Márton,a lovagiasság és harcos férfi erény megtestesítője lett a védőszentjük. Ezek után azt sem tarthatja senki sem különösnek,hogy Magyarországot immár kilenc évszázada Hegnum Mariónumnak,Mária országának ismerik világszerte.