Hetikiadás, 1935. január-december
1935-07-16 / 28 [1521]
Irta:Igmándy Géza. -Miért veri a magyart az Isten?!... Llicheller Ferke hadnagy izmos ökle buzogányként csapott le a nyikorgó kecskelábú asztalra. A reccsenő dübörgés visszhangosan szállongott a szamállszáritónak csúfolt gesztesi vár széljárta kanuja alatt és lassan beleveszett a szél s falakon sétáló őrök éneklő kiáltásába. r Virrassz virrasztó!- .... * Virrassz virrasztó!Es amikor az egyre távolabbról bugó hang beletemetkezett a sötét mereven búsuló hegyoldal erdejébe,olyan kia aló augusztusi csend szakadt a várra, hogy még a tücsök zene kar is elhallgatott. - Vitrassz virrasztó - motyogta maga elé Kicheller Ferkó és gúnyos mosolygás szaladgált hetykén felkunkorodó szőke bajusza alatt. - Mi csak virrasztunk,... örökké virrasztunk és várunk. hiagyot hullámzott a melle és megcsikordult a foga. Azután odábbrugta a kard ját, mely csörömpölve ütődött az asztal lábába. Kint az égen remegve ragyogott ezer csillag. Az egyik éppen akkor szántotta végig a fekete-kék kárpitot és sisteregve bukott bele a semmibe. A hold merev ábrázata mintha kinevette volna. - Hulló csillag - dörmögte a hadnagy és kerek fe^ ugy előrebillent, hogy darutollas süvege ráesett az asztalra. Koppanó szele ugyancsak meglobogtatta a mécses gyenge lángját. - Hulló csillag,hulló magyarság...! így böködte ki vélekedését,igy öntötte ki csordultig telt lelke keserűségét és mivel Zámori Imre kapitány még erre se szólalt meg^magatehetetlen dühében a süvegével ütögette agyon a pislogó fényre odaszédült éjjeli lepkéket. Igaz ugyan,hogy Zámori 1 * Imre kapitány szavát csak akkor lehetett hallani,ha parancsolt a légéneinek, ke akkor azután túlharsogott minden Zajt ésha kieresztette bömbölő hangját,nyavajatörős lett tőle a legvitézebb török is. í'erkó tudta ezt a szokását és egészen belefeledkezett a lepkeverésbe , -Hulló csillag ... Hulló magyarság... uZ a négy szó kapaszkodott bele a kapitány lelkébe. Jobb tenyerébe nyomta borostás állát és ugy nézte gyönyörködve a hadnagyat.IIirtelen tele lett a lelke melegséggel,mert még mintha most i s látná az^öregebbik kichellert,aki valamelyik csásr-ári generális sereg'ben szolgált és Tata alatt megsebesülve került a gesztesi várba. A bükkfanyelvü német 30 esztendő alatt sem tudott megtanulni magyarul, a fiát meg már el lehetne adni né r ct szjval. - Adc in nem féltem a magyart,amig ilyen átalakító erő rejtőzik földjében,levegőjében... Itt ez a Ferkó gyerek is... Igaz,hogy magvar aszszony az anyja,de a vére mégis csak német... így váltogatta egyik gondolata a másikat,mialatt kicheller Ferkó a nvargaló vitézek hadnagya szép csendesen bámulta a m cses imbolygó lángját és a felcsattanó tücsök muzsikában elnehezedett szemhéjjal küzködött az álmossággal. , , „ ' - Virrassz virrasztó 1 !- hasított bele a lalakon az ejbe,mire a var árkában megszólalt a békal-órus is.. , , - Vitéz kapitány uram! - kezdte lerkó sötét ábrázattal es nagyobb nyomaték kedvéért feltette a süvegét is.. Mondjad fiam - biztatta halkan a másik. , - ke legyen fullánkja a szavamnak... Nem azért mondom. ..Ln mmaig a legények között vagyok,alőttem inkább megnyílik az ajkuk. Hagyott hallgattak rá.. - kondjad csak ^erkó fiam.... - Vitéz kapitány uram- föiászkodott neki a hadnagy es ugy hömpölygött ki belőle az összegyülerolett keserűség.akár a tömött zsák megnyitott száján a buza.. - Szent György napja is elmúlt,pedig már a Vizker sztet is nehezen vártuk. /folyt.köv./
