Hetikiadás, 1935. január-december

1935-07-09 / 27 [1521]

nauuru: llég nem horpadtak be azok a sirok, amelyeket a világháborúban hantoltak fel, még nem száradt fel az a könny az özvegy és öreg szülő arcán,amita rémségek fakasztottak és máris arról irnak,: és beszélnek hónapok óta^iiogy megint elbődülnek az ágyuk,megint egymásnak rohannak a népek. Megdöbbenve állunk és kérdezzük:hát az emberiség még nem jutott el odáig,hogy békésen is elintézhetné az ellentéteket? Hiszen annyit szavalnak a józan észről,közös emberi sorsról és megértésről,hogy már unjuk a fergeteges békezuhatagokat, azután pedig tudjuk azt is,hogy a huszadik században fegyverrel nem lehet közmegnyugvásra megoldani elintézetlen ügyeket, Gondoljunk csak arra , mennyi vei lett jobb,emberibb és nyugodtabb Európa sorsa 1918 után? Segitett-e a páriskörnyéki békesorozat, valamit is az általános jólét szempontjából? Ideig-óráig,talán ugy is mondhatnánk- a győzelmi mámor bódulatában es a vesztesek temetői csendjében nem vettük észre a mindnyájunk testén tátongó sebeket,nem éreztük a szörnyű vérveszteséget .de amikor kényszeredetten kezdtünk berendezkedni az uj életre, rémülten láttuk mi is,meg a győztesek is,hogy végzetes baklövések és hibák történtek. Hangzatos kijelentésekkel és lekicsinylő büszkeséggel elnémitotiák ugyan az elégedetlenkedőket, sőt agyafúrt ravaszsággal még csalóka jólétet is varázsoltak közénk az infláció tiszavirágéletü menyországával,de_négyöt év után szükségszerűen összedőltek a légvárak,szemétté vált a papirospénz és olyan munkanélküliség szakadt az egész világ iá, amilyent még a legvadabbul csapongó képzelet se mert volna kitalálni. A megriadt győztesek alatt megingott a talaj. Ekkor kezdték szövögetni a szerződések,szövetségek és titkos megállapodások pókhálójót,amelyről már a tárgyalások alatt tudták, hogy csak adeig lesz érvényben,amig el nem dördül az első ágyu. Ez a felfogás jellemzi a XX. század emberét: minden szerződés csak addig szent és sérthetetlen,amig anyagi hasznot hufc belőle,de felrúgja abban a pillanatban,mihelyt áldozatba kerülne fenntartása. A becs

: let,bajtársiasság és hűség elkorcsosult fogalommá és a mult romantikus emlékévé kezd válni. Bármennyire kellemetlen és feszélyező ennek az igazsá nak megállapít • sa,kénytelenek vagyunk vele foglalkozni,mert csak igy érthetjük meg"azokat az eseményeket,amelyek a közel Jövő méhében szunnyadnak. Látszólag jelentéktelen és Lurópa nagy többségere közö

nbcs.de a valóságban néhány nagyhatalmat közelről és főképpen anyagiakban érdeklő ügy fenyegeti most a világ békéjét Afrikában. Már ugy elfajult a helyzet,hogy a legkomolyabban kell számolnunk a fegyveres kirobbanásra. A feje tetejére állított jelenlegi természetellenes helyzet kártyavárát az első puskalövés összedönthetÍT hálátlan mesterség a jóslés,de a mai körülmények között majdnem biztosan következtethetünk. Anyagi érdek vezette a békegyárosokat a világháború után.amikor felszabdalták Európa testét.de az elmúlt 15 év alatt bebizonyosodott, hogy rosszul számítottak,becsapták önmagukat is.mert nem csak anyagi érdekük rovására nagyobbították meg földjüket,hanem a hatalmuk alá kényszeri+ett lakosság érzelmi világa is merőben ellenséges irányukban és akkor jobban boldogulnának,ha nem kellene megküzdeniök tzzel a belső teherrel is. , Ezt ma már mindenki tudja és nem is tagadja. A sok szenvedés es csalódás kinyitotta az emberiség szemét. Ma már arról sem lehet beszélni, hogy van győztese a háborúnak,mert mindkét fél vészit,csak az egyi* kevesebbet,mint a '"íásik. Akkor lesz a békeszeretet és műveltség általános,ha majd a rengeteg megpróbáltatás és vér helyett nyiltan megmondják,hogy hol a hiba és hogyan kell rajta segiteni,de ez az állapot még nagyon soká az elérhetetlen "álmok világába fog tartozni. Addig pedig örökösen a fejünk felett lebeg a háborús veszedelem és áltatjuk egymást,hogy harccal,v rrel,pusztítással könnyitünk sorsunkon ahelyett,hogv az eszünkre és szivünkre hallgatnánk és meglátnánk az anyák szemében a Könnyet,amit a soha be nem horpadó hősi halottak sir jára hullatnak. HG/Hav.