Hetikiadás, 1935. január-december

1935-07-02 / 26 [1521]

„m^—.j "MUveszeK" Szibériában, K SZCKCIO mimmi ,)mm Irta: Igmándy Géza, A semmittevés harmadik hónap iában, amikor a havat már elvitte a kegyetlenül metsző szél és csonttá fagyott föld is kezdte visszanyerni a rendes arculatát, a szinte végeláthatatlan fogolytábor közepén kezdték tatarozni a muszka parancsnok házát. Csak természetes,hogy a foglyok közül válogatták ki a hozzáértőket,mert a muszka akkor nem dolgozik,ha akad egy olyan boldogtalan,aki izzadhat mellette. , Igy esett a választás többek között Gulyás Gábor és Holzbauer Szepi honved tisztiszolgára. Az előbbi ács,az utóbbi pecig szobafertő lett volna,ha annak idején Nagykárolyból a mestere nem küldi heza Vezendre azzal az üzenettel,hogy parasztnak talán jó: lesz,de festőnek nem.mert rettenetesen lusta. Gulyás Gábor Brassóban tanulta ki a mesterségét,vele nem 13 lett volna baj, mert ezerkezü barkácsoló székely volt.de Szepi kissé húzogatta vállát,mert' hát mégis • csak jobb üldögélni,mint festegetni a muszka parancsnok szobáit. - Tudtam én,hogy nem szereted a magaslati levegőt - incselkedett vele . • Gulyás,amikor látta,hogy mennyire izzad a rozoga létra tetején, de mivel egy zázadban szolgáltak és gazdáimé testi-lelki jóba rátok voltak^ segitett neki ott,ahol lehetett. Nem volt sürgős a dolguk,Így aztán a székely fiu nagy gondosan kirajzolgatta a mintákat,ki is vagdosta vastag papirosból a szebbnél szebb tulipán és pávafark alakú"mintát,amit azután Szepi rákent a falra. Kit szaporázzuk a szót? Csodájára jártak a muszkák és babonásabbja még keresztet is vetett ti tokban, olyan gyönyörűségesnek találta egytől egyig. A dörmögőhaní-u.mindig emeletes medveszőr kucsmában járó parancsnok, szeme is, megakadt a festésen es egyszerűen megparancsolta,hogy ilyen mintákk

0

íkell ki-j fejteni a varosban lévő lakását is. közvetlen/ Lett erre nagy öröm a két legény/k3fnyézetében

y

de még nagyobb irigység a távolabb állókban,mert mindegyikben elpusztíthatatlan vágy égett a város felé. Csak egyszer juthatnának már be - berek közéi Lám ennek a ket magyarnak az is sikerült, - mondogatták elfojtott indulattal az idegen nemzetiségűek, akikben lassanként annyira összegyülemlett az irigység,hogy gáncsot akartak vetni eléjük. Bizalmasan elmondogatták az őröknek,hogy ezek csak kontárok és a parancsnok csalóéni fog bennük. - Nyugtával dicsérjétek a napot - vetette oda a székely öntudatosan és ugy intézte a dolgot^hogy az egész tábor lássa,mikor koszolódnak fel a kocsira,ami a városba viszi őket. Kerek két hétig jártak ki minden reggel,és jöttek vissza esténként,amikor már nem tudták tovább húzni a munkát,. Éppen azon tanakodtak,hogy mit kellene még kitalálni,mi volna még megcsinálni való

;

mert már a kutyaól is székely faragványos remekmű volt,amikor a parancsnok odament hozzájuk és megköszönte nekik fáradságukat. - Nagyszerűen megcsináltatok mindent, A tábornok,de még a kormányzó palotája is elbújhat az enyém mellett. Ilyen galambdúcot és kutyaólat pedig majd a táborban fogtok még csinálni az anyósomnak, - Igenis - helyeselt a két legény

0 - Hanem melyitek is a festő? - firtatta a nagyhatalmú ur

; - Engem is le kellene festeni a családommal együtt, Helyitek vállalkozik erre? A legények összenéztek,nyeltek egyet és bizonytalanul köhintettek, - A múltkor azzal dicsekedtetek..hogy művészek vagytok - ripakodott rájuk a parancsnok. - Most meg nem meritek vállalni?! Kacskaringósat káromkodott,ami olyan soká tartott,hogy ezalatt a székely gyors észjárása megtalálta a kivezető utat. - Pánye - vetette fel a fejét - én szobrász fagyok, a barátom meg festőművész. Mi elvállalunk minden munkát és megbizást,csak legyen megfelelő szerszámunk. - Az a legkevesebb - legyintett a parancsnok megsze,lidülve. - Vegyetek.ami csak kell. Pénzem van elég, ' -Akkor holnap reggeFösszeállitjuk,h.ogy mire van szükségünk. Ha kapunk elég pénzt,bevásárolunk és megkezdjük a munkát

6 Minden rég/el kijövünk a táborból kocsin. , , / folyt.köve /