Hetikiadás, 1935. január-december

1935-06-11 / 23 [1521]

MIK7ÁG0S LEVELTA*. KuckEtó Éppen most öt esztendeje annak.hogy Paulini Béla iró megtette az első lépéseket regi álmának magvalósítására.Akkor élte legnagyobb válságát a színház - különösen a zenés darabok -a mozi és általában az irodalom a képzőművészetekkel/festészet, szobrászat,ébitésze t/együtt.Divatos jelszó lett az uj irány.uj eszmekör és uj kifejezési mód keresése.Gyámoltalan tapogatózások és sikertelenségbe fulladt hangoskodások után azonban megfeneklett az uj korszak szekere.Ekkor állt elő Paulini Béla,a Háry János opera szövegkönyvének irója

# azzal az elgondolással,hogy vissza kell térni a néphez,a röghöz,el kell lesni népünk egyszerű életének titkait.meg kell ismerni művészetének szépségeit, hogy ezen az alapon elindulva és a ma'szellemével összeegyeztetve a magyarság művészi képességeit.megteremtsük azt a színházat.irodalmat.festészetet,szobrászatot és építészetet,ami jellegzetesen magyar volta mellett is bekapcsolható az egyetemes emberi törekvésekbe. A lekicsinylő mosolygás és vállveregető leereszkedés nem szegte kedvét,de nem is kápráztatták el azok az illetékes helyről feléje sugárzó elismerések sem,amelyek mindjárt az első nyáron,a Szent Isván-napi ünnepségeken mutattál: meg csalhatatlan oiztossággal,hogy jó uton indult el.Ma is ugyanazzal a lankadatlan szorgalommai és lélekölő tanulmányokkal megedződött magyar hittel dolgozik céljának elésrésében.A Gyöngyös bokrétából kivirágzott a BokrétaSzövetség, amely csonka hazánk minden kis falujában vigyázz arra.hogy megmentse a nemzetközi áramlatok pusztításai elől azokat a magyar szokásokat es életmegnyilvánulásokat, amelyek legdrágább kincsünk voltak ezeresztendős multunkban, amelyek összetartottak bennünket a legválságosabb időkben is.A magyar lelket és természetet legjobban kifejező ruházkodás,dal,táno,vers,mese,zene,Unnepmagülés,valamint a napi kenyér megszerzésének százféle módja és kedves apró csínja* binja mind-mind megtalálnató a "bokrétások"között. Öt év távlatából elfogulatlan szemmel birélgatva az eseményeket, nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk,hogy csodálatos változás és termékeny megújhodás lett úrrá közöttünk.ia talán még nem merjük nyíltan hangoztatni, hogy ennek a bokrétás mozgalomnak köszönhetjük a nemzeti szellem megerősödését, ez ébresztett fel bennünket szinte már fásult aléltságunkból,amikor megmutogatta, hogy milyen gazdagok vagyunk népi művészetben!A zene.a tánc,festészet,szobrászat/az őstehetségek sorozatos kiállitésai/s építészet az irodalommal együtt uj szint,tartalmat es hangot ny§rt,ami szinte ellenkezés nélkül söpri el a mesterségesen kiagyalt és idegenből ránkerőszakolt hamis művészetet.Mert ne felejtsük el,hogy csak az az igazi és maradandó művészet,aminek alapja a népben gyökerezik.Ha vizsgáljuk a legnagyobb népek legkimagaslóbb értékeit,mindig megtaláljuk rajtuk a sajátosan faji és nem nemzetközi vonásokat,amik nélkül csak mesterkedések és nem mesterművek volnának. Aratás előtt. Már reszketve táncol a forró levegő az aranyló táblák felett,már zengi a pacsirta a kék levegő-tengerben csattogó dalát és a gazda aggódÓ7reménykedő tekintete cirógatja a maga érlelődő

w

életét".Aratás előtt vagyunk,amikor megszáll mindannyiunkat az az ösztönös félelem,hogy vájjon mit ád az Isten, hogyan jutalmazza meg egész évi verejtékes munkánkat?í.íert hasztalan alakult át a XX.század fiának élete,hiába bizonyítják a hivatalos kimutatások a gabonanemüek termelésének csökkent értékét,a magyar nép mégis aranylóan hullámzó vetésétől várja esendő sorsának jobbraforduíásót. fehér A mi táplálkozásunk alapja a foszló/kenyér és ami még emellett ke* rül asztalunkra,mind csak járulék kinek-kinek,vagyoni állapota szerint,de a kenyérnek nem szabad hiányoznia sehonnan sem.Évezredes tapasztalat szerint,olya egész évi életünk,amilyen volt az aratásunk.Ha az elemi erők fagy,jég,szárazság árvíz,vagy tüz alakjában ránk is rontanak,el is pusztítják,vagy megtizedelik javainkat .kiheverünk mindent zokszó és jajongás nélkül, ha szelhetünk naponta egy egy karéjt a mosolygós-pirosra sült magyar kenyérből. Tengernyi bajunk,bánatunk közepette csak arra kérjük az Istent,ne vegye el tőlünk gabonánkat,ne sújtson bennünket még a zal is,hogy koldus^rongyaink alatt korgó hassal küzködjünk a magunk és utódaink betevő falatjáért. Mert olyan áldott ez a mi földünk,hogy rendes körülmények között nemcsak annyit terem,ami magyar szájnak elegendő,hanem juttat belőle bőségesen még az idegai országbelieknek is,ami nekünk nénzt,jólétet jelent. Azért fontosabb mindennél a magyar embernek az aratás,amit ősi gon- , dolkodással ugy fejez kiiBetakarítja az életet. HG./S.