Hetikiadás, 1935. január-december

1935-06-04 / 22 [1521]

ORSZÁGOS LEVÉLTÁR __ÍSZ_í£ezdődöttiK szekció Irta:Igmándy""GézaT /Édesapám régi Írásait rendezgettem. A szu percegő foga cifra kacskaringókat szántott beléjükc Dohos illat szállongott a színtelenné öregedett tintából,mégis csodálatosan szép és tiszta világot haboztam ki a múltból,pedig alig fésültem valamit a halovány betűkön,/ A nap fáradt szeme már majdnem lepilledt,Három vadkacsa surrant el a Duna irányában.Hosszú árnyékuk végigsimította a rétet,bukfencezve .lendült fel az országútra és beleveszett az erdő tikkadtan mozdulation leveleibe. Egy szerelmes ecsirta belefúródott a tiázta égbe,rázanditett csattogó szerelmi dalára,de belenémult az akadémikusok nótájába: Ha legény vagy,gyere velem kaszálni! Ne csak mindig a lányokkal cicázni! Vágj te olyan sürü-sürü rendet a réten, Kilenc kislány ne szedje fel a héten...! Pattogva szólt a rátarti,magabizó ének.aminek a kasza rejtelmes suhogása ésa halálosan sebbzett térdigérő fü megdőlt esése volt a kiséret e. Csattogott .nyiszorgott a kő a fényes acél pengén.A fiatal gazdászok Ütemesen hajlongó derékkal vágták a rendet.Kipiruló arccal,kemény marokkal fogták a kaszanyelet.Törecézett vonalban értek ki az utig,ahol kiegyenesedtek és elballagta

1

' az árok mentén oda,ahol újra beállhattak a sorba.Napszálltáig le kell kaszálni ok az egész rétet. Kársa Elemér gróf fellépett az árokból az útra.Vállán villózott a kasza a nap vöröses fényében .A keze hátával sebtiben letörölte izzadt homlc' és csak állt mozdulatlanul.Magafeledt bámulását nem zavarta meg Arpási Mihály se,pedig már jóideje ott volt mellétté.A karcsú szőke gróf és a tömzsi fékei : legény egy pontra nézett.Nagy kék hintó gördült feléjük.A lovak már nar. valao . jókedvvel szaporázták a lépést és egyszerre átcsaptak lassú poroszkálásba,ami kor a kocsis is megeresztette a gyeplőt, - Meleg van,öcsémuram?szólt ki a hintóból egy barátságos öreg ur és megemelte a kalapját. - Türhetősen - dörmögte a két gazdász és tisztességtudóari fogadta a köszönést,de tekintetük szinte rétapadt a hintó jobb sarkában meghúzódó leányra, aki pironkodva lesütötte a szemét és talán még félarcát beárnyékoló szempillái alól se mert rájuk nézni. A hintó már messze kocogott.ujabb kaszások is elmentek a két megbabonázott mellett.de egyikük se mozdult.Csak bámultam a lassan kerekedő porban eltűnő fogat után. - Ez a leány lesz a feleségem - szaladt ki. a fekete legény ajkán az elhatározás. A grófnak még a szája is kinyílt a nagy csodálkozásban,de sokkal jobban ismerte legmeghittebb barát iát, semhogy nevetni mert volna rajta.Inkább lenyelte a nyelve hegyére tolakodott megjegyzést és csak annyit mondott: - Hát ilyen szépet még én se láttam. Szótlanul Kaszáltak'tovább,Amikor hazafelé ballagtak.,,Arpási Mihály megszólal t. - Jó volna megtudni,hova szálltak. -Megyei hintón jöttek,biztosan anegyeházen.Kajcj megkérdezzük. Vacsora után a gróf odaóvakodott a vármegyeháza ódon kapuja alá.BerJ az udavron ott feketedett az idegen hintó. - Honnan jöttek az alispán ur Vendégei? - tudakolta minden különösebb hangsúly nélkül a hajdútól. - Csak innen a szomszédból,méltóságos uram.A főlevéltáros ur meg £ leánya.Ha jól hallom,a kisasszony- játszik a zongorán,mert ezt a nótát a mi tekintetes asszonyunk ec.dig nem tudta. - Köszönöm - búcsúzott a gróf és visszament a barátjákoz.Öreg ihar; aki minden urat ismert a szomszédos hét vármegyében,azonnal megmondta a s: leány apjának nevét, /folyta tá 88 követke z i /