Hetikiadás, 1935. január-december

1935-05-21 / 20 [1521]

Hősök napja. Emléknapot ülünk,de nem egy emberét. ,egész nemzedékét.A kegyelet, hála és elismerés szárnyain szállunk vissza két évtizeddel az alig mult időkbe, visszaszállunk azokhoz, a testvéreinkhez,akik hősies küzdelemben életüket áldozták a legszentebb eszményért,a hazáért.A megtámadott magyar nemzet védelmére t

keltek síkra ők,alig felserdült ifjak és meglett férfiak,szülők reménységei, gyermekek szerető édesapái.Sapkajukon virággal,ajkukon nótával,szivükben bátorsággal mentek ők száz halál közé.a Kárpátok dermesztő hidegében, Volhinia mocsaraiba^zerbia úttalan rengetegeibe,a Loberdó sziklapoklába,küzdöttek, szenvedtek bátran.telve kitartással, bizakodással,hogy meg védik, nem csak i guksek, de főleg utódaiknak az ezeréves magyar hazát. Négy esztendőn át tartott a hosi védekezés a nyers túlerővel szemben,négy hosszú esztendőn keresztül,oly sok nehézség ellenére is,kitartott a helyén minden ma gyár'. Ezren és ezren hullatták vérüket, sokan kerültek vissza bénán,rokkantán,de önként soha sehol fel nem adták a küzdelmet,mert tudták,hogy nagy kincs forog veszendőben,egy egész ország és nemzet jövője.Spkan irták be nevüket fényes betűkkel a magyar vitézség aranykönyvébe,de semmivel sem kevésbé drágák nekünk azok,akiknek a hamvai felett a hősi temetők sírkeresztjei hiJ detik,hegy a legnemesebb eszményekért életét is tudja áldozni a magyar. A hősi küzdelemben alul maradtunk,a túlerő elnyomta legdar&kabb embereinket is,hisz ellenségeink száma évről-évre növekedett,mig a magyarnak és hü fegyvertársainak vére hullását nem pótolhatta senki. Alul maradtunk,de vereségünkből nem hán mlott reánk szégyen.mert megtettünk minden tőlünk telhetőt,fegyvereink fogytak el csupán,nemzeti őserőnkből,erkölcsi épségünkből, a felemelkedés felé törekvő elszánt akaratunkból nem vesztettünk se miit.A bukás számunkra nem jelentett megsemmisülést,hanem intő példát arra,hogy még. a 1 ' * " ... . . , múltnál is nagyobb összefogásra,az erőknek meg szilárdabb egyesítésére van szükség.hogy elő észithessük a boldogabb időket. A hősöknek évenkint ismétlődő vasárnapja erre figyelmeztet bennünketezt a kötelességet hagyták ránk őkjakik^sak sokat fáradt testük tért pihenőre, de lelkük itt él közöttünk és az emlékezet örök összekötő kapocs marad a megpihentek és az élők között.Közös nagy Cóal dot alkotunk mi élők és ők, a hősi megdicsőültek,ők a példaadók,mi a tanítványok,kiknek feladata a mester tökéletességére emelkedni.Dolgoznunk fáradnunk kell,h"seink szellemében,közös célért,a magyar nemzet boldogulásáért,békében,de ha ránk kényszeritik,háborúban is. Feladatainkra mindig emlékeztetni fognak azok a megható emlékmüvek, amelyeket minden város és község lakosságának kegyelete és ragaszkodása _emelt emelt legkedvesebb hozzátartozóinak,háborús hőseinek.Ezek az összekötő jelképek legyenek állandó zarándokhelyei minden élő magyarnak,legyen örök buzdító a meg nem alkuvó nemzeti szellemre és kitartó markára.hogy hőseinknek felettünk őrködő szelleme lássa,hogy vére nem hullott hiába:jobb és boldogabb lett a magvar. :./!:. Az QMGS javaslata a fagykár sújtotta gazdák megsegítésére. Az OMGE részletes és iirgős előterjesztést tett a kormánynak a segilés módjaira nézve.Mindenekelőtt törvényhozása intézkedést sürget,hogy a gazdák a fagy által okozott károk következtében adóelengedéyt igényelhessenek. A fagykárok . soronkiviili felvételét és azt kéri.hogy ezt minden községben bejelentés nélkül is ejtsék meg.A pénzügyi igazgatóságoknak soron kívül kellene intézkedni a kárbecslő bizottságok kiszállása erdekében.Szükségesnek mondja,hogy bizonyos adónemeknél kamatmentes befizetési halasztás adassék.hogy az olyan gazdák,akik önhicéjukon kívül.elemi károsodás révén kerültek ulyos helyzetbe,a károsodást szenvedett in ttlanának fekvése szerint illetékes^kir. járásbíróságnál az év végig kérhessen halasztást magántartozásainak megfizetésére .Gondoskodni kell továbbá rendkívüli mezőgazdasá i hitelről,végül pedig közmunkálatokat sürget olyan helyeken,ahol törpebirtokosok és munkások elesnek a mur.kaalka Imáktól. d h'. _ _ _