Hetikiadás, 1935. január-december
1935-05-14 / 19 [1521]
1935.máj.14. Hetikiadás. o oldal. 19.sz. ő ' ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K szekció iiZ élet küszöbén. A rügyfakasztó ó tavasz és a magérlelő nyár ölelkezé.se között kipi- . rult arcú ifjú had hagyja el az iskola megunt padját, ^rőtől duzzadó maga-bizó tüzesszemü gyerekemberek szívják tele a tüdejüket a szabad élet mámorositó levegőiével. Lepatt gott róluk a gyérre kszobét is jelentő közéspiskolás szabályzat szeretetből es bölcs tapasztalatokból összekovácsolt bilincse. Akár a ménesből elszabadult tüzes csikók,ugy rohannak bele az akadálytalannak vélt ne zőbe,ficánkolnak,örülnek önmaguknak,megfürdenek a perzse-* lő napsugárban,de amikor körülnéznek,riadtan veszik észre,hogy egyedül maradtak. Kern tehetnek egyebet,mint visszaballagnak a ménesbe,a többi közé* Ilyen az élet is,igy jár a középiskolából kiszabadult fiatal,aki könyvei fölött elábrándozva légvárakat épit,álomvilágban tépi a virágot és nem érzi,hogy hányszor tépi véresre kezét a tcvis.amely elbujtatva leselkedik az illatot lehelő szivárványos szirom árnyékéban. L T i öregebbek,akik még a boldog bél© korlátlan lehetőségekkel kecsegtető szakában álltunk igy az elet kapujában,amikor nem egyszer testté vált az álom,még mi is sokat csetlettünk-botlottunk, számtalanszor beleitődtönk olyan láthatatlan akadályokba és titkolt farkasverrrE kbe ,amelyek alattomban leselkedtek ránk.pedig akkor még meg volt Szent István csonkitatlan birodalma. Mi még kisebb-nagyobb csalódások árán megtaláltuk helyünket lassanlassan behegedt a csal^dások-ütötte' seb.de alig-alig. akadt olyan szerencsés, aki maradéktalanul beléphetett ifjonti álmai tündérpalotájába. Le Trianonban kettéhasadt a magvar ég kárpitja. Beborult fölöttünk, az éltető nap melege,osak a fekete felhők résein, kandikál le ránk és ebben a húszesztendős magyar éjszakában az elorozott ősi föld csonka roncsain már szárazkenyér se jut mindnyájunknak. más közönséges nemzet régen térdrebukott volna és ugy könyörögne irgalomért,csak mi rándítjuk kemény buzogánnyá ökleiket,csak mi szegjük fel a nyakunkat és megyünk előre öregede fejjel is ugyanolyan elszánással,mint azok a' fiatalok,akiK most kerültek ki a középiskoláról. Remény ségünk éltet bennünket- mondó + ts "zant Pál apostol,aki ugyanolyan kálvériás ; utat járt meg,mint most mi magyarok. Ha elcsüggednénk,ha beletörődnénk a jelen sínylődő se be, ha nem építenénk csilló légvárakat, sivár pusztasággá változott sivatagban bandukolnánk és élő halottkent tengődnénk halálunkig. Az amber természete követeli,hogy mindig a szebb és iobb után törtessünk, rt gy is lekopnak a vágyak,elszintelenednek az álmok es a közönyösség ólomsúlyD nehezedik ránk az évek számának sokasodásában. Ka ugy lépnénk ki az iskolából a világba,mint amilyen az * elaggott vén,soha se születne meg nagy alkot ás,ha nem feszítené lelkünket az akarás,ha nem éreznénk a siker bodité mámorát, semmivé válnánk már testi elmúlásunk előtt is. He bántsuk hát a fiatalokat,akik t rétien lelkesedéssel állnak a tavaszból nyárra forduló napsütésben.ne szegjük kedvüket bölcselkedő nagyképűsködést el, ne rettentsük sajgó sebcink mutogatásával,ne rémítsük panaszunk jajongó szavával,hanem álljunk melléjük.. fogjuk meg a kezüket, és vezessük be a szomorú magyar "ménesbe",ahol talán uj utat vágnak nekünk is,akiknek testébe,lelkébe beleégette sok-sok sebét a magyar jólétet eltemető háború. Vezessük szeretettel az erőtől duzzadó ifjakat,akiknek magabizó ősi erejére égető szükségünk van.mert mi bizony mór nem sokat tudunk megvalósítani rég-régi álmainkból.Fölöttünk elballagtak az évek,nagy kezdeményezésre nincs bátorságunk,emellett pedig még a közönbö sség. tompító szürkesége is bebor.tja látóhatárunkat.! 1 ,. Ián ..agunknak is szégyeljük bevallani,hogy mér csak arra törekszünk,hogy meggátoljuk a további romlást,de eszünkbe se jut,hogy -ereszét és ujat alkossunk. Erre valók a fiatalok,akik a mi irányításunk és tanácsaink segítségével és az uj kornak megfelelően dolgozhatnak. Ma már nem egy esetben el l^het érni azt a célt is,amit a^ háború előtt légvárnak minősítéltünk. Hj eszmék,nekünk ismeretlen elgondolások feszegetik a legifjabb nemzedék lelkét és az öregebbeknek hovalenáhb az lesz a feladatuk,hogy a régi magyar gondolat és nemzeti hagyomány őrzői legyenek. HG/Hav. AA1
