Hetikiadás, 1934. január-december

1934-04-03 / 14 [1520]

EGY TITOKZATOS EMBER '- Amerikai iohHénet & John Annersley, Chicago rendőrfőnöke nagyot ütött öklével az Íróasztalra. - Mégis szörnyűség, hogy teljesen lehetetlenné válik a védekezés a gangsterek elleni Mihelyt uj embert állitok ellenük sorompóba, azonnal megkörnyékezik az alvilág koronázatlan fejedelmei.,, aJJgy-kettőre megszerzik a maguk céljainak, vagy máskép állítják félre!,,, • A főnökhelyettes bólogatott nagy vízfejével, - Tényleg lehetetlen helyzet! Nem tudom,hogyan csinálják, de annyi biztos, hogy ha nem megy szépszerével, erőszakkal érnek célt,,, - Véget vetek ennek az áldatlan állapotnak, akármi lesz is a következménye! Már ki is eszeltem valamit. De a tervemet csak néhány nap múlva tudjátok meg!... A beígért néhány nap elmúlt. Hannersley elutazott Chicagóbóljde senkinek sem mondta meg, hová, A testület Ragjai hiába törték a fejüket, főnökük terveiből semmi sem szivárgott ki. Élénk vita folyt a hatalmas palota minden szobájában, de senkinek sem volt sejtelme sem arról, mit forral a "big ohief" ravasz agyában. Pedig hamarosan megtudták. Alighogy megérkezett Hannersley titokzatos útjáról, maga elé rendelte az egész detektivtestületet, - Uraim!'- kezdte hamiskás mosollyal - Sokáig törtem a fejemet, miképen törhetném le a fejünkre nőtt gangstervllág uralmát, Eddig is már sokféle eszközt megragadtam,de kísérleteim mind kudarcot vallottak. Hiába hoztam ide a legügyesebb és legelszántabb embereket, a gangsterkirályok egytől-egyig mind elintézték, a legrövidebb idő alatt,- Ennek főleg az volt az oka, hogy minden megmozdulásunkat dobravertük. Intézkedéseinket az aüvilág hamarabb megtudta, mint a saját embereink s ők oaak kacagtak rajtunk!...,Ez igy nem mehet tovább! A testület tiszteletreméltó tagjai kötelességszerűen helyeseltek, A big chief elégülten folytatta fejtegetéseit: - Olyan ember kell ide, akit az alvilág nem ismer, de nem ismerik a mi embereink sem, Addig kerestem, kutattam, mig ráakadtam a megfelelő emberre. Az uj ember a mai nappal szolgálatba lépett! A főnökhelyettes hsszeütötte a bokáját és az összesség nevében tudomásul vette az intézkedést, - Rendben van főnök! Mi is örülünk neki, ha helyrehozhatjuk régi hírnevünket! ,K1 ae az uj ember? - Éppen ez az! Már mondtam, hogy őt senki sem ismeri, még a mi embereink sem. Nem is ismerheti senki, rajtam ki vilii. Az intézkedéseket közvetlenül tőlem kapja és csak nekem tesz jelentést... Senkivel sem érintkezhet, mert azt akarom, hogy lényét teljesen elfedje a titok homálya! Az érdemes nyomozótestület elégedetlenül morgott: - Ez bizalmatlanság valamennyiünkkel szemben! ' - Sajnálom uraim! - felelte a főnök, komolyra fordítva a szót - Ebből nem engedhetekj Még azt sem árulom el, hol lesz .az irodája, osak annyit, hogy ebbe a házba be sem teheti a lábát. Hannersley egy pillanatig elgondolkodott és újra mosolyogni kezdett, - Az urak mind régi, tapasztalt nyomozók. Nem akarom a kedvüket szegni, ezért alkalmat adok arra,'hogy kinyomozzák^- titokzatos kartárst... Kutathatnak, és nyomozhatnak utána szabad idejükben...Aki elsőnek tudja meg, ki az illető, ezer dollár jutalmat kap,,, A kartársak megértően néztek össze. Sokan kárörvendően sunyítottak, de még többen biztosnak érezték kezükben a Jutalmat. Titokban örvendezve dörzsölték a kezüket, aztán szétszéledtek a hatalmas városban,hogy teljesítsék hivatásukat, kz uj ember megkezdte titokzatos munkáját.- Minden ugy ment, mint a karikacsapás, A chicagói-rendőrség már rég nem ért el oly nagyszerű eredményeket, mint mostanában. Az alvilág zsongott, mint a megbolygatott méhkas. Nagy lett a nyugtalanság s egyik hibát a másik után követte el a csatornavilág patkányhada. Ennek az lett a következménye, hogy hol itt, hol ott tünt el egv-eg-.' vezér, s amikor keresték őket, kiderült, hogy biztos lakat alatt hüsülnek. Hetek teltek el igy. John Hannersley boldogan dörzsölgette a kezét,mert a titokzatos ember eleinte bámulatosan dolgozott. Később aztán már Jött néhány