Hetikiadás, 1934. január-december

1934-02-27 / 9 [1520]

..z olasz terv. 9.sz.li34.febriu,r 27. z esztendőnek eddig . számunkra legjelentősebb esemónye folyt le ÍZ eLailt n ookban, amikor Mussolini első mun.:a tárz-t, Suvich kül ürjryi államtitkárt khldte el hozz-nk. hogy visszaadja a magyar kormányférfiak legutóbbi roméi látogatását a egyúttal Germószetesen megbeszélje az időszerű politikei és gazdasági kérdéseket. Lágy ar ország a hagyományos vendégszereteten is túlemelkedő melegséggel fogadta Jiayelmes pártfogójának kiküldöttjét, mert olyan

#

látogatót üdvözölhetett személyében, aki nem csupán az udvariass gi kötelességnek tesz eleget, h:nem keresi a módját annak, hogyan lehetne segíteni agy nehéz gondokfcal küzftödő nemzeten. Hiszen lussolini egyenes utesitasaTa. a budapesti megbeszéléseken erről volt szó, e mostaniviszonyok,közö-*t a politikai kapcsolatok erősítésénél is fontosabb gazdasági segitségnyujt

;

s módozatai kerültek megvitatásra ás a diplomácia szokásos szűkszavú közleményóból is kicsendül hogy a 1 togatás nem történt hiába, a szóbeli megállapodásokat mar a legközela bi jövőben tettek fogják követni• Tettek,amelyekre szükségünk vsn»S hoy £&LSZország nekünk ós a súlyos helyzetben lév3 Ausztriának nyújt segítőkezet, ezzel önzetlenségéről és jóakaratáról tesz bizonyságot, ami csak neveli cselekedeteinek órtekst. .i-dig is láthattuk, hogy a Bómabcl kiindult s a J3qcs ás Budapest felé vezető gazdasági egyezmények több esetben is viszonzás nélkül adtak előnyöket,mert ,sz olasz politika a tisitáre anyagi érdekeknek fölibe helyezte a segítő szándékot ,sz egyensúlyt igyekszik ugyanis helyreállítani a Cune völgyében, Jurdpának ebben a zavaros ós feldúlt részében. 3,ami eddig történt, ennek folytatását igéri Suvich moste ni budapesti látogatása, annak a kiegyenlítődésnek létrehozását; amelyre Olfszorszig igazi bókeSzellemből áthatva minden európai kérdésben tó: ekszik. Az szinte természetes,hogy Suvich államtitkárnak ugy megelőző bácsi, mint mostani budapesti látogatását Európának úgyszólván mingai országa s a közvéleményt visszatükröző, vagy inkább irányi tója sajtója, a legnagyobb figyelemmel kiserte. Azon sem lenét csodálkozni, hogy hallatszottak hangok^ amelyek mar elhatározott dologként elégették az oi: sz-osztrák-magyar politikai, vagy legalább is^gazdesági uniót, nem mulasztva el persze kedvezőtlen szinben fel tüntetni a képzeletekben született terveket. S na pedig utána nézünk, hogy honnan jönnek ezek e hangok, nem ér bennünket meglepetés,a megszokott helyekről, Prága, 3ukarest, Belgrád a forrls. a kisenta t fél ellene irá yule szövetségtől, annak a hctalmi tultengésnek letörésétől, melyhez teljesen érdemtelenül jutott, politikai és gazdasági 3ulvuknak nem alacsony, hanem az őket megillető szinvonalra való leszállításától* n ituk kivül a francia sajtó egyes lapjaiban találtak visszhangra szövetkezésről terjesztett hirek, ez sem csodálatos, hiszen Francicország ma is a kisantant fővódelmezője és pártfogója. Az izgalom pedig teljesen felesleges, a kisantant nyugodtan elhatik, legfeljebb azt fájlalhatja, hogy Benes oerve meghiúsult, az az elgondolás ment füstbe; hogy .,us?triát es 1 agyar országot, alárendelt helyzetben természetesen, a kisantant érdekkörebe allitsa. Jlílismer jük,hogy ez fájnat nekik, a béke igazi barát iban azonban csak örömet kelthet, mert olyan terv kudarcát jelenti, amely csak fokozta volna az ellentéteket, a közópeurópai viszonyoknak oly annyira szükséges javitása helyett. ' hz átlátszóan, rosszakaratú hírekkel szemben pedig a helyzet ez, hogy. Olaszország nem törekszik kizárólagosságra, egyedüli vezető szerepre a Du ^medencében, nem akar a .politikai jellegű kisantcn'f ellen irányuló szövets get létrehozni s egyáltalán nem igyekszik magának jogtalan politikai, vagy gazdasági előnyöket szeresni. Terve ezzel szembsn az, hogy Ausztriát ea i agyarországot hozzásegítse az őket megillető politikai, illet* ve gazdasági súlyhoz s ugy az osztrákokat, unt minket megszabadítson az el-' lenünk irányuló

t

ellenséges műveletektől és gazdasági elszigeteléstől* i.usSolini ezzel a szándékával megmutatta, merre vezet a kiegyenlítőd és utja, as az ut, melyen a béke és a gazdasági javulás érdekében minden országnak haladnia kellene.