Hetikiadás, 1934. január-december
1934-02-20 / 8 [1520]
o*J» J_ ./ t^~I # , — — AZ ÁRULü APRÓHI RDETÉS. Akkor még tényleges szolgálatban álltam,amikor ez az eset történt.Hetek óta történtek rejtélyes fosztogatások a fővárosban és semmlkép sem lehetett nyomra akadni.Az áldozatok mindig gazdag emberek voltak,akik lakásukon - elég könnyeimiien - készpénzt tartogattak.Mást sohasem vittek el,csak a pénzt.A fosztogatások idején senki sem tartózkodott otthon.A rablók nagy szerencséről beszélhettek,hogy semmi nyomuk sem maradt és minden alkalommal bőséges zsákmánnyal tűntek el. As i\gyet nekem osztották ki nyomozásra s ez nekem sok keserű órát szerzett. Kénytelen vagyok bevallani,nem tudtam eredményt elérni.Hiábavaló volt minden fáradozásom, remmilyen nyomra stn tudtam akadni.Se éj jelem,se nappalom nem volt már. Ehhez járult még az is,hogy a napi sajtó állandóan gúnyolódott a rendőrség tehetetlenségén. Amikor egyik reggel azt irta a Hiradó,hogy a rendőrség nemcsak tehetetlen, Hanem vétkesen hanyag is és a tettesek kézrekeritése körül súlyos mulasztások történtek,betelt a mérték.A vád tulajdonképpen engem ért.Tudtam,hogy ma nagyon rossz napom lesz.Kelletlenül ballagtam fel a főkapitányság kitaposott lépcsőin. Alig vetettem le a kabátomat,máris benyitott hozzám az ügyeletes altiszt. - A főkapitány ur hivatja! - jelentette - Tessék sietni,mert már háromszor kereste...A méltóságos ur harapós kedvében van!... Lemondóan legyintettem a kezemmel.Erre a kitörésre már akkcr számítottam, amikor a Hiradó cikkét elolvastam.A főkapitány nem is fogadta a köszöntésemet és vércse módjára csapott le rám. - ...Persze,a nyomozó urak kényelmesen pihennek otthon,ahelyett,hogy a bűnözőket kergetnék! Azt várják.hogy a tettesek önmaguktól menjenek lépre!...Ágyban fekve nem lehet eredményt elérni!...De véget vetek ennek a henye rendszernek!... Vagy elfogják a bűnösöket, vagy vehetik a sátorfájukat!..', A lustaság válj a fejembe kergette a vért.Védekezni próbáltam. - Negyvennyolc órai szakadatlan,megerőltető -ur.ka után ma reggel hatkor kerültem ágyba! Erre a két-három órai pihenésre szükségem volt,mert... -^ITem érdekelnek a menetegetődzései! - rivalt rám a főkapitány - Két napon Helül állítsa elém a tetteseket,mert különben maga fog repülni!...Megértette?!... - Igenis, méltós'ü-s uram! - feleltem kényszeredetten - de... - Mondtam már,hogy semmi sem érdekel! - vágott közbe ingerült főgazdán - Megadtam minden lehetőséget a nyomozásra.Jutalmat is tűztem ki a nyomravezetőnek. Ha még ez sem segit,akkor igaza van a Híradónak!... Mit tehettem? Szótlanul visszaballagtam a szobámba s elővettem az ügyre vonatkozó iratokat,h*R* újra meg újra áttanulmányozzam.Sehngy sem lettem ettől a munkától okosabb.Csak egyet láttam tisztán,azt,hogy a tettesek mindig ugyanazok voltak.Ugyanazt a módszert követték és nyomot egyik helyen sem hagytak. Éppen dühösen csaptam le az aktákat,amikor szerény kopogtatás hallatszott az ajtón.Fiatal,14-15 éves siheder állt meg az ajtóban.Belisztezett ruhájáról itélv« kepinas lőhetett.Kezében ujságlapot szorongatott. - Mit akarsz? - mordultam rá nem nagyon barátságos hangon. - Amiatt a jutalom miatt jöttem - szólalt meg bizonytalanul - amit a nyomravezető kap...Azt mondták,ide kell jönnöm!... - Miféle jutalom miatt? - szakítottam félbe. - Azt olvastam az uj ságtan .h'-gy az, aki segit elfogni a fosztogatókat, az ötszáz 'coronát kap...Talán én segíthetnék... - Te? -^ssodálkoztam - Mit tudsz te a dologról? - Egyelőre semmit,de olvastam valamit ma reggel a friss hírekben...Azt hiszem, hogy a gazdámról van szó... - Ki a gazdád? - Újhelyi, a gazdag pék, - Es mi van róla az uj só, T an? - Nem'róla!...Egy apróhirdetés van a mai újságban s ez nekem nagyon feltűnt. Tessék, nézze meg!... . . Odanyújtotta a gyűr "itt uj ságlapot s rámutatott egyik hirdetésre. "Találmány értékesitésének megbeszélése ma e3te 7 órakor. A dolog jó,rendszer u.^Helyi piac nagyon alkalmas." Háromszor is elolvastam, de • ;v.i feltűnőt nem láttam benne. Hasonló apróhirdetést gyakran lehet olvasni.Nem láttam összefüggést közte és a fosztogatások közt.Bizalmatlanul néztem a suhancra, . ' • • • /J^
