Hetikiadás, 1934. január-december

1934-12-24 / 51 [1520]

VI e t i k i B cl á s 51. sz. 1934. dec.^» 2,oldal. • _FEKETE fo'RÁCSOHY^ A .'eredeti Tároajtt* Irta: Ss.Torna llária. Egész nap esett az eső s most folyós sár boritotta az utcákat. Az emberek félősen tipegve kerülgették a förtelmes tócsákat. Csákba gyerekek futkostak könnyelmű nemtörődömséggel r. ragyogó és sokat igérő karácsonyi kirakatok előtt. Okét raost nem izgatta a lábuk nyomán szertefröccsenő pocsolya .Most csak afe érdekelte őket, vájjon mit hoz ma a kis Jézuska? Képeskönyv, baba, autó, játékok, s"t még a divatáru üzletek ragyogó szinpr.mpája előtt is szívesen elácsingóztak. Jáky Vera el-elnézegette az ide-oda futkározó apróságokat. Valamikor, talán nem is olyan régen ő is igy örült a karácsonynak. De biz azóta nagyot fordult az 5 kis világa. Az elkényeztetett jólétből egyszerre belecsöppent a dolgozó nők nem éppen ingylésreméltc sorába. Elárvulva, beletörődve sorsába beállt ő is a robotosok közé. Zúgolódás nélkül viselte sorsát, csak ilyenkor, a szeretet szent ünnepén lázadozott szörnyű elhagyatottsága miatt. A szegénységet, az örökös lemondást már rég megszokta, csak az otthon melege veit az, ami fájdalmasan hiányzott neki mostani életében. Most nem volt sietős az utja. Szivesen elálldogált ő is a kirakatok előtt. EL tükröt látott valahol, lopva belenézett, mert kinosan ügyelt ar-'a, hogy egyetlen valamirevaló ruhája most rendben legyen rajta. Öreg "'önökéhez, apjának legjobb barátjához volt hivatalos. Náluk fogja eltölteni a szent estét. Második karácsonya ez a szülei nélkül. Valami összeszeritrtta a torkát...Igy még jobb, mint egyedül, ott a hónapos szoba sivár magányában... Merengéséből hirtelen felriadt. - Pistiül... - kiáltotta el magát harsányan mellette az egyik gyerek. Hosszú, nyurga fiu jött rohanva a hivásra. Nem törődött azzal, hogy kíméletlenül lökdösi futtában az útjában állókat. Verát oly váratlanul érte a lökés, hogy egyensúlyát vesztve, térdreesett. ^Ebben a percben egy fiatalembe-r ment el mellette. Mosolyogva nézte a a leány kétségbeesett küzdelmét. Verát szíven találta ez a mosoly. Elszorult szívvel fordult el s azonmód sárosan elindult hazafelé. Útközben fájó, keserű könnyek öntözték az arcát. Fájt neki a sors mostohasága. - Hát még ezt az estét is sajnálja tőlem a sors? Nekem már ennyit sem nyújthat az élet?,.. - sóhajtotta szomorúan - És éppen most, karácsony estejen kellett ennek történnie?... Amúgy is olyan csapnivalóan rossz volt a hangulata, csak még ez a kegyelemdöfés kellett a lelkének. Most tehát ett van, ahonnan elmenekülni szeretett volna,..Karácsony a hónapos szoba sivárságában!... Sebtében átöltözött, aztán odaállt az ablakhoz. Sokáig elnézte a nyüzsgő várost. Az utcáról felvillanó lámpák csillagszeme (

pótolta az egi csillagokat. Talán még sohasem volt ilyen tündéri megvilágításban a varos s neki talán még sohasem volt ilyen szomorú az élet, mint éppen most, ezen a csúnya, nedves, fekete karácsomostén... keserves sóhaj szakadt fel a kebléből. Körrv

r

v

^

r

f ; J

01 ™nnak a régi, szép, havas, fehér karácsonyok?... fISott 2*kS? \J* 5 VOlt L?®

1

*

01

**

5 hé

» 6 Jégvirágos ablakok...Dehogy lb

iZ

.°?.

J

.f

c-°

r-• Lost hezzeg didereg a lelke. . .Dermesztő a hideg amely l7lr?2

e

^V

e

*

5

' ?

e(U

* főmérő,odakint hat fok meleget mSta!f.\^n ^I2^iíÍ!If

?

ÍS25

1a *

é

JÍ é

*

té

¥ minket...De jó volna tele tüdővel/ tttl ^^tJ™^

1

™^

1

*

1

' ****** földön az embereknek,,," Hát T/Uar.a o ma békességre-.! eneVe^ni nm-iVnv r»<-— :, az egész lénye!... ' ° **** ^ lázadozik a sorsa ellen vnr. frengéséből kopogtatás riasztotta fel. Azt hitte, hogv a házia-szo nya akar bejönni. Gyanútlanul szólt vissza az • blaVből' nazla.szo- ozabaa! vo^fL^Kuil^

3

^ T "f

3 I

ett ™r.r'v.a>, hogy könnyeit eltüntette n6lu tUatti

' ae nern ln aartí

^ elrejteni lelke nagy lehangoltságát. /folví.köv./