Hetikiadás, 1934. január-december

1934-12-18 / 50 [1520]

Ka rá oso nyi izámhc z. 1334.deoember 18. Kúl ur kara o so nya. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR m _ _ „ _ K «2«kci6 I r ta : Igmándy G é za A Zagyva menten sikongó' szél nyargalt le a Fát rá tői. Tehet étlen haragjában fel-felkapott egy felhőnyi száraz havat és ugy dcbálódzott vele, mintha vásott durcás gyerek lett volna. lomnos komondorok egy ideig feleselgettek vele, de ír.egunták a hiábavaló ugatást és "behazódtak a szalmakazalba . - H^l az ördögben kóborolhat az a Oáos? - dörmögte Xál ur Virágosán ás mereven nézte a cserépedényben az izzó parazsat. Az olajjal bekent marha hólyag ugy kopogott az ablakon,mintha dobot vertek volna, ve-áíg k a szél esaokodta hozzá a havat. A <=zomszéöos szobában halk nyé — crp-és é~> fojtott -irdo-rálás töltötte ki a szál hangversenyét. Kál ur félfüllei azt hallgatta s rettegve v^rta, mikor nyílik az ajtó és lép be Fiko táltos, akinek átalvatő3ében mindig akad olyan szer, ami meggyőgyitja a lázasan vergődő gyermeket. Mart már negyedik nao ja, hogy a kis Nyák se élő, se ha lett és még a vén Unva, az a bo^zorkányszámben is elcsúszó javasasszony se uud rajta kön.ayiteni. Pedig ha ez a gyerek meghal nem merte befej ezni a gondolatot, A ha tal ma

p szál ember, akit sam haroban, sem pedig tanáosban nem győzött még le emberfia és akivel még István ur is osinján bánt, 'miikor eí-'irte földjéből az uj í sten táltosait, - most tehetetlenül vergődött. Hegy LOÍ- ny után az e lső" fiu,-snttoüta a parázsló sz'n előtt, mely még óriásabbr a elte alakját. A szál dobolt az ablakon és a fekete éjszakéba belevon-'!tc tt az agyik komondor. Kál ur éle? füle elkapta a hangot és még azt is kihámozta belőle, ho^y iai.orost j eLez az eb,mert azonnal elhallgatott. Terhes óráknak tűntek a nercek, amig a küszöb előtt tr.eg nem dobbant O-ac« vitáz fagyos csizmatalpa. A remekbe készült faház ki li no se megkattant és -a várvavárt követ zúzmarás bajusza, megfehéredett szemöldöke szinte kisértetté vált Kál ur előtt a parázs derengéseben. -Kosz ont lek nagyúr rm - egyenesedett ki a büséges embe p ura előtt. - I'egtalr'iltad-e a táltost? - vágott szavába Eál ur. - Nem. István ur idegen vitézei elől elbujdosatt. Hasztalan jártam... •« István ur - gúnyolódott Xál - István ur? ... "n csak o,áza fia Vajkot is: erem. - Megcsikordult a foga és sziszegve perzselt ki ajkán a gyűlölet, - István ur idegenjei árasztják el a magvar felőet. Már lé-ni se lehet, hogy idegenbe ne ütközzünk... Minden idegen,még a hitünket, ez Istenünket is elorozzák,ha nem állnánk a sarkunkra... István ur! ... Buzogányként ütött bele vasökle a. levegőbe. - Eh!- elhallgatott és azt figyelte, hogy milyen nesz ÜK 11 atszik át beteg kisfia szobájából*. - Betakarlak gyöngyöm - babusgatta az édesanyja. tél ur tehetetlen fájdalmában kétfelé simította a bajuSEát é% inkább csak ugy magának dörmögte el érzéseit. . - István ur megtagadta a magyar Istent;.. Slüldozi a mi táltc sóinkat, ^o, maj d megri tkitom'a c satango lő" ideg éneket .. • Most. meghalhat &• fiam,rr,ert nincs, aki gyóg^it sa.,. Gáos vitéz kilépett a csizma j a kor ül tá-ndt hőiéből ér nőikar . köhintett-. Amikor látta,hory a gazdája ráLnér, megszólalt. - nagyuram, ne vesd rám haragodat azért, amit mondok. - Mondjad - vetette oda a nagyúr. - Elfogtam egy csatangoló idegent. Az uj Isten tél+osa, de azt hallom,ho.-y ért az iraláshoz. Kál ur bozontos szemöldöke megrándult és vaobuzogány ökle ott hadoná Ózott Gráoo orra el ott. - Te mersz nekem ilyet mondani!? Te, aki egy tálból eszel velem $a hadaim vezére vagy?! Te -- édes lelkem uram - szólalt tr.eg a beteg kisfiú szobájának küszöbén a felesége. - Kis Nyékünk elpusztul, ha nett segítünk rajta.Irgalmaz z... /fo lyt. köv. /