Hetikiadás, 1934. január-december

1934-12-11 / 49 [1520]

ORSZÁGOS LEVÉLTÁR 1954. december 11. 2to^dtoa^^atJm^» liár-már elfelejtett borzalmas llmunk vált valósából, amikor ránkszakedt délvidéki testvéreink lejjebb kálváriája. Afcfe b;lg: .fejjel ezt,hirdették,ho y a Paris környéki békék v égi eges, vagy legalább Is tartus megnyugvást erooL..áar esnek most kénytelenek igézet .dm nekiüik,ekik 15 éve hangoztatjuk szakad: ti. nul az ellenkezőjét ós szinte ; ár az unalomig ise:ételj k.hegy. a szépen kicicoeázptt bákemü alatt izzik az elégedetlenség pc< azsc. -.ost . zután felcsapott a lángja, ós fájdalmas sebeket égetett a m. gyarság testén, lel kén. G-yenge a toll,dadogóvá v.Uik á , szó,he azt akarjuk,hogy-megközelítő:.n is hü képeL fessünk eleseit, szánandó állapotunkról* A mi élctünkoen ez már a negyedik menekülés, 1914 őszén ^z oitezok elöl. 191ő-ben Aráéiybcl,1918-ban a világ négy tája fclől,mcst pedig délről özönlik Budapest fele a földönfutók, gyászolók serege, iíagj próbára ,eett minket az Isten, .ás közönséges^nemzet mar térdre esett volna, és mellétvcrve kémé az irgalmat

% -,csek e mi kemény ázsiai fajtánk szegi fel e nyakát,ráncitje ökölbe a kezét és meg-e:eg csikor- ^ . duló foggal szinte kihivóan néz szemközt a veszedelemmel, AZ asszony és gyerek ja jszave~, csordogáló könnye és az öregek múltba révedező gyengesége nem zsibbaszt ja. iölhetétlen ösztönünk sugje,hogy élnünk kell és élni fo. unk. 1918-ben a sokszoros túlerő kiverte kezünkből a kardot ás szabad zsákmlnyként szétosztotte földünket, ágybéli öt m gyer ország lett-., a kisebbségi sors ke sere. kenyerét ették véreink idáig. De még a meghagyot a xcekeal is rettegnek és nem csal: testileg, ha nem lelkileg is tönkre akarnak tenni. Az ért kor; o tik ki szinte percei: alatt B% elsza kit ott ea gyar földről véreinké t,ho y mindenüket otthagyva földönfutókként pusztuljanak el e téli hidegben. De rosszul számitoteak, mert mi csonka őrszemmel ick, tárt karokkal öleljük magunkhoz ezt . szo.oru soregotj megosztjuk velük szegényes ke ay erünket, rongy. mkkel bo takarjuk mezi tel enségü-" kot ós lótszél..unkben igy megszaporodva még lícnénycbb lesz z eljárásunk. A magyar a világ legjámborabb"és legdolgosabb népe. Ilcm kacsintgat a : áséra,mcgb csali az idegent

?

de ha.' rúgnak rajta,visszarúg oly anér

r

vel,hogy Isten irgalmazzon a vskmoro fcezdeme gezmick. Dzor eve járjuk a magyar kálváriát. Láttunk már, zordabb napokat is ésjinndig ilyenkor lobbant lángra 'bennünk az a. titokzatos és legyőzhetetlen őserő, ami európai életünk, titka és éppen ezt szeretnék kitépni bel ölünk, mert akkor igazán megülhetnék sinmk fűlött a halotti tort. _ I.C-. „

Becsül oL. .... ,-i jo marad a , szögé ny embernek,ha elveszik a becsületét is?3cmmiio! A lélek és a tisztesség jele: a ti az embert,ha o kettőt elveszi ti ? losülly ed Ula ti sorba. Igaz ugyan,hogy az anyagba beletemetkezett bölcselet mus fogalmat iz.adt ' ki a becsületről,dc a. józanul gondolkodó többség még mindig azt a 'törvényt ismeri el kötelezőnek,amit Isten szabott elénk,hogy rendbon uartha ssuk fölei életünk egymás ...ellett

>

futó útjait. ilcm csak a társas életben,hanem L*ÍT a csalidban is ugy lehet reaadet tartani, ha az apa,vagy ez özvegy ir/nyitása mcgnyilvlnul mindenben,ami c szük körben történik, Tovnbe .„cnvo ín sonló a helyzet az egyes ímrsedalmi oszt Ily okba n ós végül az államban is. A esalád,mint legkisebb ursdelmi c.'jség,olyan bélyegjét ny om rá ni nden ország la kos ságára, amiről azonnal le lehet olvasni az egész népnek lelki ' V- és mindennapi berendezkedését. In, magyar ok mindig félté kenvén őriztük és őrizzük ma,is cs L.du: aknai: ti sz ta ságclt,ami más szóval anyit jelent,hogy sokat adtunk és adun!: a becsületre,több kiint ezer esztendeje A a.pgmrben a krisztusi erkölcs és szeretet nem hullott már özetn István korában sem vad ugarba,mert őseink messze napkeletről hozott tiszte családi élcto,ami elsősorben a nő tisztelet - ében ós az arra érdemes megbecsülésében nyilatkozott,meg^ olyan kincsként honosodott meg üurópá,ban,amiből évszázadok : ultán kivirágzott a tökéletes lovagiasséag. Aki belelát a magyar lélekbe,valóban természetesnél: talál ja,ho.,y ezer esztendeig nem kellett csalódnia senkinek sem .bcnnünk.-ort mi a legviharosabb évszázadokban sem hagytunk cserben soha senkit. Akinek,a magyar odanyújtotta becsületes kezét,ezt testvérévé fogadta, és ,vére hullásával vedel mez to./ácm lapozzuk Hátrébb a történelmet, esek a viláagháborut cnái tjük,mely bon ,m gyarorszá.g tiszteire b, rá ti hűségből vérzett cl .xisztria és hóaactorszeg érdekében./ A ma* g^ar cs. k nyílt, szegtől-szembe va\ó ,harcba bocsátkozik bele. He nem igy tárna d^gk. meginog es !:ony szeri ti ellenséget erre a z . egyedül J:ccse.lctcs v„zsia 1 iiiree ,

c

' Azt követeli a becsületünk,ami .tor..észetünkké vált. jug L ost-miutln Í.^AfcunáG*?er,eucs, orsseg^inkc p„eloroztre: tolünk-mog akarnak fosztani a legdráá :

v

yC oiökSo.gunktol:aocculcöun.:tor iz+T&r pcoig,agng^ngy m; g^ar, is el a ..r£áVó vljgn,eleven erq lesz, az ezer eves j.. gy.,rörszeíg.ln^oliii a;;erunk,uay,ahogy,h őseink: oisztessegDon,becsületben os vitézi módon.Jz:& természetünk." *— — — — ——— — — —s. >* / «