Hetikiadás, 1934. január-december

1934-12-04 / 48 [1520]

István ós János. ORSZÁGOSLEVÉLTAH Irtatlgnrlny Géze. A haragoskék égen szép csendesen úszott egy orosz repülőgép. Beteg lehetett t tüdeje,mert nélia-néhc minthe megtorpant volna. Lehet ugycm,ho_y csel: e szól kepeszkedott bele. merev szárnyéba,eiert szakadozva csapódott le Hörgő berregése a lövés zár okba, ahol o bakák telem fölösleges óvatosságból llcndoan szén .el tartották. t ' - Addig kifcáncsi s k cd i k, mi g iá. nem irányítja a tüzéreket- dohjogta Ihász' szekaszvezető ós egyszerűen hanyattfeküdt a padkán,hogy ki ne .arjuljon a nyel: Ilyen kényelmesen oldotta meg a nehéz feladatot. t ' Az első langyosabb tavaszi nap lefejtette ez esetlen teli gúnya,t a bakés.ágrél, b'sinto cüúkoreztek ez árokban s egyik-másik olyan :mgytekaritásba fogót mintha oú hon lett volna. Csajkából mosdottak, a le ttomban v égi göntö ttok a másik gyanútlan tisztálkodó meztelen hátát a hideg forrásvizééi, hangos jókedv lett. volna úrrá a kígyózó árokban,ha ihász szakaszvezető rájuk-rajui: nem reccsent. -ifyugfiesse. tok hé! - onnan föntről is megláthatnék. ; / ... Qsek két legényt nem érdekelt, az orosz repülő,meg a. tisztálkodás. JL előretolt éppuspáls fészek menedékes partján feküdtek egymás mellett. Fejüket eltakarta a mellvéd lépcsője, -ágyofr hallgattak. István szeme megakadt valaw e szétmáló diónyi göröngyök között s amikor bal könyökére táimsseodva lassan einyujtot :a jobokezót, olyanná változott a hangja ,mintha i.ádsálgot suttogott v ol . .a • -l'ézd János — fü.•• ~Az - hagyta rá a iamsik. ágy időbe telt, mig folytatta. - .egitta a. na.vat i föld. TavaszocLik... , 0 áiirujtott lábát keresztbe tette. Az idomtalan bakancs felfejüre lepett ssegin megcsillant e napsugár. Az orosz gép bosszantó nyűge lömmel keringett lel ettük. -Jzen e tavasz n akartunk aegeskydni. A mult őszön szabadul tam vólra: .a ': atonasáigtóÍL,ha.,nem tör ki ez a nyavalyás háború... István rábólintott, Hozben/z ujja hegyével piszkálgatta, a porhanyó homo..ot, hogy ágyet vessen annak az árva kis fűszálnak* -áfeáf csak én 7V etette oda. ás akkora bánat röpoént ki az aj kán,hogy egé sz.en felemelkedett 0 válla.- Hej,mert sokat akar az ember...! -Hivált o fiatalja- fejezte be János és előkotorászta., a vékonyka cigar 3 tót, melyet ke:., nysége és rosszasága 'miatt koporsó szögnek nevezgetett a oake. a. zsinóros-kovás öngyújtó is el -.került. De erre márlejebb húzódtak ósjieri'kára nyitott szájjal fújtuk a mellbevágó füstöt a földre,hogy el ne árulja őket, A repülőgép mintha megunta volna a keringést,mért szép lassan keletre foréult és oeteges berregése egészen beleveszett/ csöndbe, István folszeme odavillant a géppuskára és megnyugodva vette fel az elő bi gondolat elejtett fonalat, • -Bizony, a fiatalja' :•• • *ín nem is tudom,mi van zz t emberben igy tavasz* táj t, a mikor Kiserken ez első fü és megszólal a dm 1 ősmadár,, • Jánosi kissé meglepte ez a költői megnyilatkozás,mert eddig Istvánt nagyon rendes, kétkezi paraszti munkásnak ismer te, aki talán még sohasem olvasott áö'nyvet és most mégis ilyen külön sen beszól. Bppen ezért megvárta,hogy mi lesz a folytatása. De mivel csaló dott,hát kénytelen volt segíteni neki. -Hát hogyan voltatok?... -Hogyan?- élénkült fel István arca .mert egy kicsit szégyell e mee is, hogy olyan virágos köntösbe öltöztette a m ndÓKaljalt ós örült,hogy kenyér spa jtasa ne revet te ki. - Hát ugy voltunk,hegy mi ez alvégen la kunk, azok ;.eg szemközt velü. lztan,iszen tnáod,hogy en ven az a fiatalok között?... Já os üm ögött valamit,amiben benne volt az is,hogy es k mondjad. Jbbon a feneketlen némaságban,itt az ellenség közelében,olyan jol esik az emberi szó, aaert igy legalább el lehet feledkezni a háborúról. Jgyütt/rettunk. Utániam szedte a,markot* Pacsirtáinak mondta c többi, olyan gyönyörűségesen tudott dalolni. Látástél vakul s ig arattunk,de nem unta . • a sol: nótát.,, A cigaretta csutakja ...egége tte a körme hegyét. Ul oltotta s henye tt forc.ui0. belenezett a ragyogó langyos keksagbe os sonercott, - Oly. n aolt az orcája,ecár a hamvas pirosodó alma. A haja szurokfcketoSJ ;e,buzevirágssin szeme, áarázsácrcka,mcg a ringé jenmlsa...! legekedt.Hom győzte Szóval, János nem háborgatta ábrándos sát, Vára t'eeelömmel és nem csalódott. - Lsr.zfi kfiávftRfidtünk* ll'.t halban háro; 1 1 r Írod. 1 OÍih»n rs. !: Vfílfita tárról