Hetikiadás, 1934. január-december
1934-09-25 / 39 [1520]
szüret. ' Snnek £ szónak különös ize és zamata veit a régi magyar világban. Ha .hallottuk,vagy olvastuk, felderült az /romomért eszünkbe jutott az a sok kedves bohóság,v 1 d^mooharazás ás napkeltétől napkeltéig tartó gondtalanság,,ami elválaszthe tétlen volt a szűr ettől ...„z aratás volt a,komoly műnkéhez izzadságot fakasztó,verejtéket hullajtó kemény robot,ami az egész évre szóló életet jelentetne,mig ezzel ellentétben a : 'hegy levének" leszűrése már előrevetette a vidám* lakás minden örömet, . ( Trianon megváltoztatta az ősi magyar szüret h.migulatar^ás küls,ősegeit is. i.bortermelés ós szőlőművelés épen,olyan fárasztó érj kenyérkereső foglalkozássá vált,mint a mezőgazdaság toboi ága. A szükreszebott magyar élet megköveteli tőlünk,hogy aranyló búzatáblánk mellett aranyló borunkét is pengő írcre,v.gy ropogós bankóra valtsukhmert ma már nemcsak a se iát szóra közte t ásunkra és búsongó kedvünk elhessegetésere termeljük a bort. •Amiote száraz kenyéren rágódunk,nem kívánjuk rá ugy a bort ,mint, egykor a dáridós torok incsiklandozó, zsíros falatja utari. lasebb lett a harapás Kenyerünk és megkeseredett a kupánkban a'üörun!:. t , Jz a kesernyés iz lappang a szánkban ós bujkál a szüretelő leány dalában. Hasztalan szeretnénk tőle megszabadulni,mi öregebbek, a kik még láttuk éi élveztük a békebeli igazi magyar szüretet,csak erőlködünk és ónmagu kat ámitjuk, amikor hejehujás. mesterséges jókedvvel iparkodunk lelket verni a x'iatalabbaKöa, akik talán sohasem ismertek a gondtelans .^ot és akiknek 1 egrézs-asc-bb álmukat is beárnyékol ja ,az a titkos aggodalom, hogy miből futja a napi betevő falatra,ha egyszer egy évben c.'rübhen emelgetik s poharat. Idáig sülyedtiiiik, ennyire elestünk mi,egykoron való vilííghires duhaj aí.ók. mímcp volt a szüret a magyar embernek. Kedélyes' atyfiságos szórat zás, melyre illet meghívni minden rokont. Ilyenkor békültek bi é haragosok, ilyenkor nyilt ki a zárkózott lélek.hogy megmelegítse a tiszta barátság és hány ifiu sziv irigyelte meg a hegyoldalban lobogó tüz lángját? Ila.ny szerelem,szövődött esténkiní.amikor a pincetorok előtt muzsikált a cigány,pattogott a rátarti cs'rdas, távola Db pedig, anol csak a csendesen derengő holdvilág kíváncsiskodott, összeért két kéz,eg'/'mmsba villant két szeme,ár,hogy egy egész életre,boldog álmodója legyen a magyar szüretnek. Bégen volt,-a mi lelkünkben is^sak lidarcefagf enykent villog az emléke. A szüret^videmi danaiát elűzte a gond némasága. Van'még ma is muzsikás szüretelés,van még ma is valamicske öröme a tél -küszöbén botorkáló embernek, csak hiányzik sok-sok megszokott vendég,eki nélkül azelőtt el sem tudtuk volna képzelni az cfaj „a ünnepet. Itt is,ott is, üresen marad egy szék, mert aki rajta szokott ülni, nem lőhetett el. Nagy foga lett a pénznek, amikor még a filléres gyors is méreajirége annak, aki valakikor azt sem tudta, hany "smrge csikó" csilingel a tmrcáuaben? Azonkívül még olyanok is vannak, akiket zord határok választanak el telünk és csak lélekben lehetnek köztünk. Azol: az üres székek és az októberi szélben suttogó hangok markoljak meg a torkurmet, amikor isszuk az ódas mustot. Igaz ugyan,hogy most is vannak, vendégek,de ezeket már a szomorú sors szabadította a nyakunkba, A ^divattá és főképen üzletté izmosodott idegenforgalom ^színházi szórakozássá minősítette a magyar szüret családiasságát .ijessze földről,idegen országból vándorolnak el ide,nogv megaámulj-nak bennünket...ekkorát fordult á világ es a magyar sors kereke! Int szólnának azok a régen elcsendesedett ió öregek,ha á^iiUkbol felébredve kisétálnának a szelőbe és látnák azt a v endeget,akit nem a ház ura hívott meg,henem pénzt fizet minden fa la tért,minden korty italért? De ne lógassuk a í éjünket.Ne hánytorgassu!: fel a multat.Akad még tüzes bor a megpökhálósodott hordóban. Aire való volna,ha nem a. bufelej tósre?' Hisz amióta magyar a magyar,borba,szép álmot derítő italba fojtogatja örömét, fajdalmát.Felejtsük cl mi is a ^szomorú jelent r emelgessük szaporán a* poharat,égessük meg a,lclkünket,az emlékezés tüzével,rúgjuk ki magunk alél a széket,zengjen a nótánk,hogy le.ssa-hall ja a sok idegen azt a "nekikesercáást,ami az italos magyart" mar oly sok csodára tette képessé. • ' Ne keserítsen el az a tudat,hogy robotos kenyérkereső munkává fajult a magyar szüret, érizzük meg és adjuk tovább a fiataloknak azokat az emlékeket, amiket könnyes reménykedéssel ápolgatunk,hogy majd egekor, ha ismét ránk süt az Isten mele.' ct,uj eletet fakasztó iiepja,Liaraaéktalan" ősi magyar ünnep lehessen megint a mer* er szüret.. - - - - I.Gr.
