Hetikiadás, 1934. január-december
1934-09-17 / 38 [1520]
Ez a zsörtöfó'dés mosolygást derített a leány megdermedt arcára is. -mn ugy hallottam szegénytől, Isten nyugosztalja pergett a nyelve, mint a hajazott orsó - hogy épen a Kincses gyerek miatt kellett ide ez a kerites. Mert sok volt itt a gyümoTfs. Körte,barack,szilva. Az asztalon szaporán váddoroltak a babszemek a nagyobb halomtol a kisebb felé.Csak a legény kínlódott a kerítés túlsó felén az alig diószemnyi lyuk előtt. _ , -Hat jól felvágtak e nyelvedett Rozika,annyi szent, •Kinek ártok vele?- vetette oda : leány,aki ^la.n most akarta visszaadni azt a sok epedő sohaitást,eltitkolt könnyet ós édes reménykedést,ami három esztendeig emésztette testét-lelkét. : -Sürgős-e a dolgod Rozika?- vette fel a legény a beszed elejtett fonalát. •Elég sürgős. < J -Csak azért mondom,mert mar kificamodik a szemem ennél a lyuknál. -Iáért meregeti annyira?- kuncogott a leány, -iiert látni akarlak téged. -Láthat el eget? szaladt ki a leány száján,de a lelke melyen nem ugy gondolta. -Hátha nem... -HÍ már kinyomta azt az ághelyet.át is kandikálhat rcjte.Igaz,hogy akkor elmarad a répaszedéssel. . . -A répa szedést nem bánom,de azt nem. szeretnem,he , ezen a kis lyukon kel lene, néznem a kék szabad .piros arcodat'és göndör hajadat életem végéig... Gyere már közelebb Rozika. líint az agusztusi nap forró sugarai.ugy zuhogtak a legény szavai a leányra.Szinte maga se tudta,mit csinál ? Hiszen áincses Jándor volt a falu leányainak álma. Nemcsak a nyolcvan h9ld földje miatt,hanem azért is,mert senkin sem feszült olyan szépen a piros huszárnadrág,meg a kek dolmány. -Hat hogy ki ne ficamodjék a szeme - kacagott t lelke a szavakban ós oda perdült a lyuk ele.- Itt vagyok!... -j.ilyen szén nagy lány lettél Hozikaysugta a legény. -iiracsony netében töltöm be a tizennyolcat - szégyenkezett Roziit -Hej,de sok szemrevaló fehérnépet láttam három esztendő alatt Komáromban,Lembergben,Radaucban,meg mit tudom en még hol? / De az eszem mindig itthon járt a falunkban,ahol lányoK a lányok. Hej,hogy számolgattam e napokat! Tegnapelőtt szereltem le,te&uÉ este érkeztem a nyolcórással. -Tudom - biccent a leány feje. -Rozika! - repesett a. legény lelke - hát te est számon tartottad? -Hát mindenki tudja - dadogta Rozikajhogy október elsején vonulnak be a regruták. -De én nem vagyok regruta, Rozika -csillogott a legény szeme a lyuk árnyékában. -Tudonulíost jart le a három éve ... ügy el sz egyenletté megát,hogy elkapta a fejét.Odaát meg megrecscsent a desz le kerítés,ugy nekivetette a vállát a volt huszárszekaszvezeto. -A. kiskésit ennek a kerítésnek!- rnorogtn.- áiért ni nos rajta több ághely?... . -Hát ezt meg honnan tudja,hiszen nem vizsgálgathatta három évig. -Tartottam en már itt ilekognoszcirungot ma hajnalban. -Lat tartott? - csodálkozott a leány. -ii huszárok ugy,szoktuk, hogy szemrevételezzük a terepet. Hát ez a Rekognoszcisrung.Rozika. Kost rád került a sor. -Ram? -rezzent meg a leány. »Bc4 bizony. á kakas belekukorékolt • a bágyadt napsütésbe. -Hat a nyalka szakaszvezető mar meglátja a falujabeli kis ismétlő iskolás leány?- rebegte Rozika- akkora batorsággal,nogy majdnem beleszódült,araikor végzett v el a -Idehallgass Rozika,- sorakoztatta gondolatait Kincses Sándor én levetettem Ferenc Jóska mundérját. J.'ost már csak egyszerű g. zdall kodó vagyok. Azután másodszor: te is kinőttél az iskola padjábóL, De ne fordíts el a fejedett, igy nem latlak...Lépi egyet balra... i ég nem,latlak... v, . Rozika nem mozdul. A boldogság elvette jártányi ereiét is.Csak halkan, szemérmesen, suttogó ti. a lelke, a Jegenyff elé, * , , ,,. . raguknak is,meg ^Éu.l|.?h^aÍ Kiffkfflftttíf? m * i - a aioia megsárgult levelei kozott atkandild.lt a megforrósodott napsugár... -- 7 H
