Hetikiadás, 1934. január-december

1934-09-11 / 37 [1520]

' Heti kiadás 37 sz. 1934. szept .4. 5. oldal. /:""Déghy Tibor öt éve" Folytatás:/ Déghy komoly arccal állitott "be Hammer igazgató irodájába. - Kérem az áthelyezésemet! - jelentette be röviden.Az igazgató - felfelé hajlékony ,lef elé rideg,komisz ember - kurtán akarta elintézni. - Mi az? Nincs megelégedve?... Hová akar menni? - A kalkulációs osztályba. . - Oda esek begyakorlott emberek kerülhetnek!...Menjen a dolgára! - A vezér kívánsága ez! - Mit? A vezéré? - höklrent meg Haramer - Hogy-*hogy? Déghy röviden elmondott annyit,araennyit szükségésnek látott célja eléréséhez. Hammer kissé kényelmetlenül érezte magát,de nememért ellenkezni. - Majd a legközelebbi igazgatósági ülés elé terjesztem a kérését! - mondta, hogy időt nyerjen. Déghy meghajolt,kiment s öt porc nulva a vezér előtt állt* - Áthelyezésemet kértem a kalkulációba, - jelentette - Haramer örülne,ha sikerülne, de vezérigazgató ur hozzájárulása kell hozzá.Kérem a támogatását! Szecsődy még mindig a siószögi telepek ügyének hatása alatt állt s nagyon megtetszett Tibor egyenes.határozott fellépése. Bólintott a fejével s felemelte a telefont. - Kérlek,Hammer,Déghyt át kell tenni a kalkulációba!...Miért lenne nehéz?... Hát ki kell nevezni! Adjatok neki rendes fizetést és helyezzétek át!...Nem,nem kell megvárni az ülést! Küldjétek fel az okmányt, azonnal aláirora!... -Mire a harmadik év letelt,Déghy volt az osztály lelke. A negyedik évben összehozta a sors ragyegó,bájos kis nővel.A korai tavasz kicsalta az Oktogonra.Épp át akart menni a túlsó oldalra,amikor elébe került a a babaarcú^leány.Ugyanakkor őrült tempóban rohant feléje egy autó,egyenesen"<a leánynak.Déghy jéggé dermedve nézte a száguldó veszedelmet,majd odaugrott s az utolsó másodpercben sikerült elrántani a kocsi elől.A babaarcú leány ájultan esett a karjába. ^Szerencse,hcgy már sötét volt,nem látta senki a végzetes jelenetet.A leány ájulása is csak pillanatokig tartott.Déghy lovagiasan felajánlotta a segítségét. - Elkísérem egy darabon,mig megnyugszik.Aztán üljön be egy taxiba,siessen haza és felejtse el a mai délutánt! A leány reszkető ujjakkal fogta át a fiu erélyes kezét. - Köszönöm,hogy megmentett! --rebegte elhaló hangon. ^ - Szóra sem érdemes! He is gondoljon rá! Hogy elterelje a leány gondolatait,minőonféliről kezdett beszélni,amiről gondolta,hogy szórakoztatja.A leány csillogó ezemmel hallgatta s észre sem vette, hogy már nem is gondol az átélt izgalomra,hanem csak arra a nyugodt,lebilincselő modorú fiúra,aki mellette lépked.Csakk akkor szorult el a szive,amikor az búcsúzni kezdett. - Itt vagyunk a Ligetnél.Innen már taxival könnyen haza jut...Isten vele! Tibor udvariasan^megemelte a kalapját és el akart tűnni. - legalább a nevét mondja meg! - kérte a babaarcú lány az utolsó percben. - Minek? Hiszen ugy sem találkozunk többé ebben az életben! -Mégis szeretném tudni,kinek köszönhetem az életemet! Déghy egy^kis huzódozás után bemutatkozott.Amikor azt is elárulta,hogy a Herkules iparvállalatoknál van,felvillant a leány szeme.De ezt nem vette észre Tibor az est homályában. Ezután még sokszor találkoztak és Déghy őrülten beleszeretett a titokzatos leányba,akiről a világon semmit sem tudott,még azt sem,hogy mi a neve. így telt el a negyedik év. 6. Az ötödik év egyik napján magához rendelte a vezér. - A siószögi tervek az ön számításai alapján fényesen beváltak.Ön mától fogva cégvezető!.. .::ost már gondolhatna a családalapításra is!...Vegye tudomásul, hogy a sorsat ezentúl én veszem a kezembe!... - Köszönöm,vezérigazgató ur a jóindulatát...De ami a családalapítást illeti, azt talán tessék mégis rám biznü... m , "JSSL SZ

ÍÍ f

e! " erélyeskedett a vezér - Ma este nagy társaság lesz nálam. Nyolc orara ittfegyen! Megértette?! Hátra arc!... Indulj !... Deghy nem értett az egészből semmit.Örült a kinevezésnek,és boszantotta a vezérnek a legbelső magánügyeibe való beavatkozása. Vállat vont. - Meghivas? - morfondírozott - AZ nem kötelez semmire...Elmegvek,mert ki tudj a,mit tervez az öreg!...